Szinte egy időutazáson vehetnek részt azok, akik ellátogatnak a Györffy István Nagykun Múzeum időszaki kiállítására, amely a napokban nyitotta meg kapuit a látogatóság előtt.

dr. Nagy Molnár Miklós múzeumigazgató
- Mi úgy szoktuk egymás közt mondani, hogy ez az úgynevezett „új szerzeményi kiállítás”. Azok a tárgyak láthatóak itt, amik újonnan érkeztek be az elmúlt 12 évben a múzeumba. Azért éppen 12 év, mert ennyi idővel ezelőtt történt a fenntartóváltás. Korábban a megyei önkormányzathoz tartozott a múzeum. 12 évvel ezelőtt, 2013-ban került át a város fenntartásába, és ez alatt az időszak alatt ennyi tárgyunk gyűlt össze, vagyis került új tárgyként a múzeumba. Ennek nagy része adományozásból, ajándékozásból került ide, illetve egy részét vásároltuk.

Aki jobban szemügyre vette a kiállítást, csodálva nézte a szebbnél szebb alkotásokat és az egyik sarokban kialakított fodrászműhelyet is.

dr. Nagy Molnár Miklós múzeumigazgató
- Van egy fodrászműhely, ami azért fontos, hiszen a majdnem 100 éves Soltész Sándor műhelyét pontosabban egy részét sikerült beszerezni. Őt azért emelném ki, hiszen mindenki, vagy legalábbis nagyon sok karcagi ismerte. Hozzájártak nagyon sokan fodrászhoz, tehát hajat vágatni és egyéb dolgokat intézni. Kiemelném még a Russói Istvánnak a kályhacsempe gipszmintáit, amiből ugye a kályhákat készítette. Ez is csak egy részlet. Ott a másik teremben látható Tyukodi Lászlónak a szobrai, fafaragásai. Ezen a falon pedig látható egy közel 142 darabos kerámiagyűjtemény, amit ingyen és bérmentve kaptunk meg. Itt az ország fazekas népművészet mestereinek a munkáját lehet látni. A hódmezővásárhelyi Vékony Sándor, a Mónus Ferenc és Mónus Sándor munkái is láthatóak. Az ajándékozónak az édesapja gyűjtötte a népművészet mestereinek kerámiáit. Van természetesen még kántor kerámia is. Ezeket tudnám kiemelni.

A kiállításmegnyitót megtisztelte jelenlétével Szepesi Tibor városunk polgármestere is, aki szintén nosztalgikusan nézett körbe a kiállított tárgyakon.

Szepesi Tibor polgármester
- Láthatjuk az itt bemutatott tárgyakon keresztül a Nagykunság múltjában gyökerező értékvilág bemutatását, megőrzését, a közösségi élet azon pici mozaikdarabjait így egymás mellé rakosgatva, melyből közös kultúránk és értékrendszerünk is épül, amelyen keresztül identitásunk és hagyományaink hajszálgyökerei érnek össze. A megőrzött tárgyi értékek szellemi, lelki értékekről is árulkodnak. Azt gondolom, hogy a múzeum állandó kiállításaiban azért láthatunk hasonló értékeket, tárgyakat, lásd a népi mesterségek, a fazekasság, a csipkeverés, a fafaragás, de mégis azt gondolom, hogy a mai kiállítás másfajta élményt nyújt számunkra. Miért is? Talán azért, mert amit ezekben a tárgyakban megtalálunk, az már a mi történetünk. Hiszen ebben az időszakban, amelyet ez bemutat, azok, akik elkészítették, akik dolgoztak ezekkel a tárgyakkal, köztünk éltek, köztünk alkottak, tehát részesei voltunk egymás életének.

Polgármester úr beszédében külön kiemelte, hogy ő is gyakran látogatott el ebbe a fodrászműhelybe és nagyon jól ismerte Soltész Sándor fodrászt is. Csodálattal emlékezett vissza a régmúltba és nagyon jó embernek ismerte meg a borbélyt. A kiállításon láthatóak voltak Benes István és feleségének felajánlásai is, ezeket is nagyon sokan megcsodálták.

Benes Dorottya
- A szüleim gyűjteménye ez, körülbelül 30-40 év gyűjteménye. Az édesapám kezdte gyűjteni, aztán az édesanyámmal együtt járták falvakat is, vannak benne régebbiek is. Most itt nem látom, de volt drótos tányérunk, tehát amit már úgy összedrótoztak. Népművészet mesterei készítették ezeket, tehát nem tucat darabok. Számunkra nagyon értékesek, ezeknek az eszmei értéke sokkal nagyobb, mint az anyagi értéke, úgyhogy nagyon örülök, hogy megtaláltam az igazgató urat, és hogy a karcagi múzeum szeretettel fogadta a gyűjteményt.

A Györffy István Nagykun Múzeum „Megőrzött idő, gyarapodó örökség” című időszaki kiállítása egészen áprilisig várja a látogatókat az intézmény nyitvatartási idejében.