Az alapkő letétele óta eltelt 17 hónapban sok minden történt a Déli temetőben. Az egész város, de a távolabbról érkezettek szeme előtt nőtt ki a ravatalozó a földből, amit nagy munka volt megépíteni úgy, hogy közben működött a temető. De az eredmény, ha lehet ilyet mondani egy ravatalozóról, szemet gyönyörködtető lett.

- Szeretettel köszönöm meg, hogy gyülekezetünk és városunk életében nagy jelentőségű ravatalozó átadási alkalmunkra meghívásunkat. Mielőtt beszámolómat elmondanám, néhány gondolatot engedjenek meg - kezdte Nt. Koncz Tibor esperes.

- A temetőhöz mindannyiunknak jogunk van. Alapvető elvárása a lakosságnak, hogy legyen egy hely, ahol méltó módon megemlékezhet azokról, akik már nem lehetnek körünkben. A 2000-től hatályos, ide vonatkozó temetői törvény úgy reflektálhat, hogy a ravatalozót a temetői infrastruktúra kötelező elemének tekinti. Azt gondolnánk, hogy ez mindig is így volt. Pedig nem régóta megy, hogy nem otthon, a családi hajlékban, hanem a temető területén belül történik meg a felravatalozás. Évszázadokon keresztül ugyanis a legbensőségesebb családi magánügy volt a szeretett családtagok felkészítése az utolsó földi útra. A keresztény élet Magyarországon hasonlóan a nyugat-európai példákhoz, a templom körül alakultak ki az első temetők, és a templomok lettek az első nem otthoni ravatalozási helyek. Erre utal a templomainkban az úgynevezett cinterem (cinterem eredetileg a templom körüli – legtöbbször fallal kerített – temető régi magyar elnevezése.) , ami a latin cmeterium, azaz nyugvóhely szóból került át a magyarokra jellemző áthallással és magyarázással. Így lett aztán címterem, de hallottam már templomot úgy bemutatni, hogy íme, itt van a címterem, hozzá is tették, hogy a nemesi patrónusoknak a címere valahol itt volt. Természetesen önök most már nagyon jól tudják, a cinterem a templomnak azon része, ahol felravatalozták a halottakat a temetési szertartás idejére.

Később tehát, ahogyan növekedett a lakosság, úgy volt igény egyre inkább erre, s szűkült be a templom tere a temetési ravatalokhoz. Ezért felmerült az az igény, hogy a településektől távol, a települések határában jöjjenek létre a temetők, ott legyen később majd lehetőség arra, hogy felravatalozzák az elhunytakat. A XVIII. század végére, közel 1482 és 1786-ra tehető az első törvényi szabályozása a temetők létrehozásának és a temetőben való ravatalozásnak. Ezt II. József, a kalapos királynak nevezett uralkodó tette meg. Ezért van, hogy az 1700-as évek második felének vége felé alapították azokat a temetőket, amiket mi ismertünk. 1600-as, 1760-as, 1780-as években az ősi Déli temetőt alapították a mai Jókai út végén, azt már belakta a város. Ezt, a mostani temetőt 1828-ban alakították ki. De hogy erre az időszakra jellemző, hogy 1806-ban a városban létrehozták éppen ennek a II. Józsefi rendeletnek, szabályozásnak megfelelően a temetőcsősz ma így mondjuk, hogy temetőgondnok munkát végző szolgálatát feloldották. Tehát a XVIII. század vége és a XIX. század, amikor a ma ismert temetőt létrehozták és már ott is engedték a ravatalozást, illetve a prédikáció, mise megtartását. Ehhez képest még 100 évnek kellett eltelni, hogy elinduljon a ravatalozók kiépítésének a rendszere, mert az emberek nagyon ragaszkodtak a hagyományaikhoz. Az otthoni ravatalozáshoz és a templomhoz. Nagyon nehezen álltak arra rá, hogy nem a családi háznál kell elbúcsúzni az elhunytról. Úgy érezték, tiszteletlenség. Jellemző adat, hogy a mi karcagi első ravatalozónkat éppen ebben a temetőben, a református egyház az 1930-as évek legelején építette meg. Csakhogy nehogy azt higgyük, hogy ezzel valami elmaradást, lemaradást kell érteni, hiszen ugyanebben az időben párhuzamosan indult meg például Debrecenben is az elsőre ravatalozó. Tehát a Nagyerdei ravatalozó és a karcagi Déli temetőben egyszerre készült el. Érdekes például, hogy Kunhegyesen csak 1977-ben épült meg az első. Tehát az őseink bizony modernebbek voltak. A hagyományt, ameddig tartott hordozták, de amint lehetett, megépítették ezt a régi zavartalanozót, ami több mint 90 éve szolgál - mutatott a régi épületre az esperes.

- A református gyülekezet úgy döntött, hogy a századik születésnapját nem szeretné megélni, ezért úgy döntöttünk, hogy új ravatalozót építünk. Az erre utaló első jel és tett az volt, hogy 2005-ben ezt a területet, ahol most állunk, levédtük, a presbitérium hozott egy olyan határozatot, hogy kivettük a sírhely kiadási rendszerből tizennyolc éve ezt a területet. Már akkor arra gondoltunk, hogy ilyen mindenképpen egy ravatalozót kell építeni - sorolta Koncz Tibor.

- Kedves barátaimnak, felelős kormányzati vezetőknek és a magyar kormánynak, valamint a gyülekezeti adományozóknak köszönhetően végül bruttó 317 millió 754 ezer forintos összeggel 2021. novemberétől megkezdődhetett a ravatalozónak a tervezése és előkészítési munkálatai. Tehát 2021. november - ez volt az első dátum, amikor meghirdettük, hogy a ravatalozó megépítése elindul. 2022 január 10-én írtuk alá a támogatói okiratot, majd elkezdődtek a tervezési munkák, március 26-ra megvolt a jóváhagyott engedélyezési és kiviteli terv: a ravatalozó épületnek a teljes nettó területe 265,7 négyzetméter. Két egyforma az ravatalozó szoba van, ez 52,2 négyzetmétert jelent szobánként. Van egy 85 négyzetméternyi zárt búcsúztató tér, hogy es, hó esetén legyen hova bevonulni a búcsúzóknak. Ezen kívül van még az épületben egy hűtőhelyiség, öltöző, takarítószertár, és nemenkénti WC. A ravatalozó épülete körül, 400 négyzetméter térkővel ellátott nyitott tér. Illetve két urnafal, 192 urna lehetőséggel - sorolta az esperes, majd név szerint megköszönte mindenkinek a minőségi, precíz munkát a ravatalozó tervezésétől a kivitelezésig, az épület a használatba vétele engedélyt 2023. július 15-én kapta meg.

- A fenntartó, Református Egyházközség a ravatalozók üzemeltetésében megállapodást szándékozik kötni a két városi temetkezési vállalkozással. A következő lépésben nem állunk meg, az a feladatunk, hogy a régi ravatalozót lebontsuk, helyére pedig egy a mozgáskorlátozottak számára is fenntartott parkolót alakítsunk ki. Mi így szeretnénk szolgálni a várost és a lakosságot is. Mindent igyekszünk megtenni azért, hogy kegyeleti és emlékező hellyé alakítsuk a város legnagyobb, leglátogatottabb temetőjét. Végezetül szeretném megköszönni mindenkinek a támogatását, a munkáját. Most viszont a Jóisten áldja meg mindazoknak az életét, akik jóakaratúak voltak hozzánk, akik segítettek bennünket régi álmunk megvalósulásával - zárta gondolatait az esperes.

- Az embernek tudjuk, hogy vannak jogaink. És megfeledkezünk sokszor arról, hogy egy embernek és egy közösségnek kötelességei is vannak. A kötelességek között ott van az, hogy segítjük a gyermekeket, gondoskodunk róla, segítünk az elesetteknek, az időseknek, azoknak, akik rászorulnak. És kötelezettség az is, hogy méltó módon búcsút vegyünk azoktól a szeretteinktől, ismerősöktől, akiknek véget ért földi pályafutása. És ez személy szerint a karcagi közösségünknek is kötelessége - kezdte beszédét F. Kovács Sándor országgyűlési képviselő.

- Az egyik kötelességet talán most sikerült hosszú évek után teljesítenünk nekünk, karcagiaknak, hiszen a Déli temetőben egy olyan ravatalozó épült, amely méltó a városhoz, méltó a közösséghez és méltó azokhoz a szeretteinkhez, akiktől itt fogunk végső búcsút venni. Hiszen tudjuk, hogy a régi ravatalozó épülete majdnem 100 éves, és látszik is rajta. Látszott már tíz évvel ezelőtt, húsz esztendővel ezelőtt is, és minden karcaginak aki idejött búcsúztatni a temetőbe, eszébe jutott, hogy kellene egy szebb, egy méltó a közösségünkhöz, a városhoz illő ravatalozót építeni. És ebben csoda történt, mert a csodához azért több kell! Összefogás, munka és a csillagok sikeres állásával megépült egy olyan ravatalozó, amely méltó a közösséghez - mondta a politikus, aki szerint egy ravatalozó nem lehet soha nem szép, de méltóságteljes, olyan, amilyen hozzánk illik, közösségünkhöz illik.

- És ez a ravatalozó sem lesz szép, nem jó, hanem a célnak és az alkalomnak megfelelő. Kívánom, hogy a mi közösségünk, ez a karcagi közösség gyarapodjon, erősödjön minden téren, hiszen látjuk, hogy egy gyarapodó városban, egy erősödő városban élünk, hiszen bölcsőde, egészségügyi intézmények, iskolák, óvodák, munkahelyek jönnek létre. És nem épült, talán 100 vagy 50, de biztos 30 éve várt új ravatalozó. Kívánom a város minden lakójának, hogy gyarapodjunk, úgy tudjunk búcsúzni, ahogy éltünk, méltóságteljesen, a Nagykunságnak megfelelően. Köszönöm szépen, hogy itt lehetek, és köszönöm, hogy új ravatalozót tudtunk építeni a minisztérium, Varga Mihály miniszter úr segítségével a Református Egyház közreműködésével - fogalmazott a képviselő.

- Többen vagyunk a jelenlévők közül abban a helyzetben, hogy nap mint nap akár többször is elhaladunk a temető mellett. Erre pillantunk még ha futólag is, és lehet, hogy csak egy pillanatra, de valami furcsa, megmagyarázhatatlan érzés ez. Egy érzés, mert itt nyugszanak a szüleink, nagyszüleink, dédszüleink, közeli és távoli rokonaink, egykori szomszédaink, barátaink, tanítványaink, ismerőseink. Egy szinte felfoghatatlan pillanat, amely azonban gyorsan elszáll. S mi megyünk, rohanunk tovább. S van olyan nap, amikor nem elhaladunk, hanem ide igyekszünk. A rohanás lelassul, az élet megtorpan egy kicsit, s amikor belépünk a temető kapuján, felerősödnek ezek az érzések, amelyekről az előbb is szóltam. Nem csak felvillannak érzések, hanem képpé, hangokká, illatokká változnak emlékek. Mi csendben búcsúzunk, s lelki szemeink előtt megjelennek az örökre szépek, ahogyan a költő is írja, ott van a múltunk egy távoli tájon. Az elveszett éveket el lehet érni. Nem süllyed el semmi, ha nem felejtjük el, hogy élnek az emlékek még valahol, ahol az elégett mécsesek újra kinyúlnak és megállnak végre az éveket. Amikor családtagjaink, barátaink, ismerőseink közül elveszítünk valakit, a fájdalmon túl mindig arra törekszünk, hogy méltó búcsút vehessünk tőle. Soha ne feledjük, hogy az élet része a halál. Ahogyan a Prédikátorok könyvében is írva van: mindennek rendelt ideje van, ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak. Ezért bármilyen életkorban is van az ember, tudnia kell, hogy méltóságba született, és ebben a méltóságban kell tőlem búcsút is venni. A búcsúvételhez, az elköszönéshez az utolsó hely, ahol erre módunk és lehetőségünk nyílik, a ravatalozó épülete - fogalmazott Szepesi Tibor polgármester, majd arról szólt, hogy Karcag város önkormányzata és természetesen a református és a katolikus egyházközösségek is, intézményeikben arra törekednek, hogy méltó körülményeket tudjanak teremteni az emberi életút minden szakaszához.

- Ezért fejlesztjük intézményeinket. Az önkormányzat részéről felújítottuk a bölcsődét, és közben már indítjuk a következőt. Óvodákat, szociális intézményeket, szociális otthon, értelmi fogyatékosok napközi otthona, idősek napközije, újítunk fel és javítjuk az ellátás színvonalát. Közben egyházi óvodai épületek kerülnek átadásra, megújulnak az egyházi iskolák, így a református, a marista és a katolikus iskola épülete is. Ebbe a sorba illeszkedik a régóta várt felújítása a Déli temető ravatalozójának, hiszen mindannyiunk számára kötelesség, hogy ez a helyszín méltó legyen arra, hogy végső búcsút vehessünk szeretteinktől. Karcag város önkormányzata és lakossága nevében tisztelettel megköszönöm mindazok munkáját, akik hozzájárultak a beruházás megvalósulásához. Köszönöm, hogy segítségükkel, támogatásukkal, odafigyelésükkel segítették e megújulást. Köszönöm Magyarország kormányának, különösen Varga Mihály miniszter úrnak, országgyűlési képviselő úrnak a támogatást. Köszönöm a Karcagi Református Egyházközség munkatársainak, presbitériumának az elköteleződést. Köszönöm az előkészítő tervezésben, engedélyezésben résztvevő szakemberek gyors és hatékony segítségét, a kivitelezésben, megvalósításban részt vevő vállalkozó munkáját. Engedjék meg, hogy külön megköszönjem Nt. Koncz Tibor esperes úr és Szentesi Lajos főgondnok úr lelkiismeretes, mindenre kiterjedő munkáját figyelni. Kívánom, hogy a mostanában átadásra kerülő ravatalozó szolgálja a város lakosságát. Teremtsen olyan helyet, ahol méltó vehetünk végső búcsút szeretteinktől. Ahol a fájdalmas elköszönés, az emlékezés meghitt pillanatai nyugalomban élhetők át. Mert ahogy az előbb megkezdett idézet is folytatódik, valahol a fényeken túl, ami szép volt, s elmúlt, újra vár. Valahol az árnyakon túl újra befogad egy távoli táj, ahol ő, aki elment már, kézen fog majd újra - zárta gondolatait a városvezető.

A köszöntő gondolatok után Nt. Koncz Tibor esperes megáldotta az új ravatalozó épületét, Ft. Veress Zoltán plébános, címzetes esperes felszentelte azt.