A gyógyíthatatlan betegek iránti tiszteletről, az emberi méltóságról és a remény üzenetéről szólt a „Méltóság mezeje” októberi rendezvénye. A Rákbetegek Országos Szervezetének helyi klubja, az Együtt- Egymásért Klub és a „MINDIG VAN REMÉNY” Daganatos Betegekért Alapítvány immár hagyományosan csatlakozott a Magyar Hospice Alapítvány által 2007-ben elindított országos
kezdeményezéshez.

A jubileumi eseményen – amely idén a klub fennállásának 20. évfordulóját is ünnepelte – a résztvevők közösen emlékeztek és ültettek nárciszhagymákat, a remény szimbólumait. A rendezvénynek a Déryné Kulturális, Turisztikai, Sport Központ és Könyvtár adott otthont.

A programot - a Karcagi Erkel Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola tanulóinak rövid műsora után- Szepesi Tibor polgármester nyitotta meg, aki beszédében az együttérzés, az emberi méltóság és a közösség erejét hangsúlyozta.

Szepesi Tibor, polgármester

Vannak pillanatok, amelyek nem csupán megállítják az időt, hanem értelmet is adnak neki. És ez a mai nap is ilyen, mert ma nem csak egy jubileumot, nem csak egy kerek évfordulót ünneplünk, hanem 20 évnyi emberi tartást, összefogást, hitet, reményt, mindazt, amit az Együtt-Egymásért Klub szellemiségének a legmélyén rejlik. 20 év az két évtized, amely alatt emberek százai találtak megértésre, vigaszra, biztatásra, amely alatt könnyekből lett mosoly, félelemből bátorság,
gyengeségből erő. Ez a 20 év a karcagi közösség egyik legnemesebb története. Hiszen Karcagon mindig is hittünk és hittük, hogy az emberi méltóság nem elvont fogalom, hanem mindennapi tettekben mérhető. Az, hogy egymásra figyelünk, ahogyan megfogjuk a másik kezét, amikor az út nehézzé válik. És ezt a figyelmet, ezt az összetartozást képviseli már két évtizede az Együtt-Egymásért Klub.

A városvezető kiemelte: Karcagon a közösség mindig is példát mutatott abban, hogyan lehet a fájdalomból is erőt, a félelemből pedig hitet kovácsolni. A nárciszvirág, mint a remény jelképe, minden tavasszal újra és újra emlékeztet arra, hogy a sötétség után mindig eljön a fény.

Szepesi Tibor, polgármester

A nárcisz, ez az apró, törékeny virág, mégis milyen hatalmas üzenetet hordoz. Nem mást, ahogyan hallottuk is, mint a reményt. Azt, hogy a tél után mindig eljön a tavasz, hogy a sötétség után ismét megszületik a fény. Amikor Karcagon minden ősszel nárcisz hagymákat ültetünk,valójában nem virágokat ültetünk, hanem hitvallást teszünk. Hitvallást az élet mellett, az emberi méltóság, a szeretet, az önkéntesség és a közösség mellett. És amikor tavasszal virágba borul a tér, itt a Déryné mellett is, az nem csupán dísz, hanem emlékezés és üzenet is, hogy
nincs olyan út, amelyet egymás nélkül érdemes lenne járni. Tisztelt jelenlévők, Karcag városa büszke arra, hogy ilyen közösségek élnek benne. Büszke arra, hogy itt a segítség nem szólam, hanem hanem cselekedet, hogy a fájdalom sosem marad magányos, és a remény sosem marad egyedül. Én köszönöm mindazoknak, akik az elmúlt 20 évben hittek abban, hogy együtt többre vagyunk képesek.

Együtt-Egymásért Klub a „Mindig Van Remény” Alapítvánnyal közösen évek óta dolgozik a daganatos betegek és családtagjaik lelki és közösségi támogatásáért. Az klub vezetője, Váczi Attiláné arról beszélt, mit jelent ez a két évtized, és miért
különleges a nárcisz szimbóluma.

Váczi Attiláné, vezető, Együtt-Egymásért Klub

A mai rendezvényünknek célja kettős. Egyrészt ma 20 éve alakult ez a szervezet a Rákbetegek Országos Szervezetének Együtt-Egymásért Klubja illetve a méltóság mezején ilyenkor ugye van a nárcisz ültetésnek az ideje, és a kettőt összevontuk. Most az első apropójából mindenféleképpen szeretném elmondani, hogy 20 év sok idő vagy kevés, ezt nem tudom eldönteni. Ezt mindenki maga dönti el, de egy
daganos beteg életében ez egy örökkévalóság, illetve általában elérhetetlen álomnak tűnik. Tehát ezért is van ennek egy nagy jelentősége. Természetesen sokan már nincsenek közöttünk. A méltóság mezeje program, ez is 20-25 éve indult olyan kezdeményezés, amely tulajdonképpen a hospice betegeknek a
méltóságát, fontosságát, támogatását emeli ki. És ugye mondjuk így,
hogy a nárcisz virág az egy szimbólum, egyrészt a daganatos betegeknek a szimbóluma. Másrészt pedig egyrészt vallási vonatkozása is van, tehát a feltámadás jelképezi tavasszal mikor a sárga virágok nyílnak, mutatják az életet, az élet szeretetét, az egymáshoz való ragaszkodást. Ezekről szól. Tehát ezért ültetjük most ugye a nárcisz hagymákat, mert az ültetés ideje ilyenkor van, és várjuk
tavasszal azt, hogy ezek a hagymák szárba szökkenjenek, kinyíljanak és virítsanak mindenekelőtt és ezzel emlékezünk az együtt, egymásért való ragaszkodáshoz.

A rendezvényen a visszaemlékezések és köszöntők mellett kerekasztal-beszélgetés is zajlott, ahol orvosok, egészségügyi dolgozók és pszichológusok osztották meg tapasztalataikat. Szó esett a daganatos betegek ápolásáról, a megelőzés fontosságáról, az életmódváltás lehetőségeiről és a lelki támogatás jelentőségéről is.

Váczi Attiláné, vezető, Együtt-Egymásért Klub

Elhangzottak köszöntők, volt visszaemlékezés a 20 év történéseire, illetve volt egy kerekasztal beszélgetés, amelyen egészségügyi szakképzett dolgozók vagy orvosok nyilatkoztak arról, hogy mit tehetünk a megelőzés szempontjából. Mire figyeljünk oda, mi az életmódváltás, milyen ápolást igényel egy daganatos beteg, hogy tud segíteni az állami egészségügy. Illetve a pszichológiai oldalról, mert ugye ott a lelket is kell gyógyítani.

A program végén a résztvevők az intézmény melletti téren közösen nárciszhagymákat ültettek. A virágültetés nemcsak emlékezés, hanem üzenet is: a remény, az összetartozás és a méltóság jelképe, amely tavasszal életre kel, hogy újra erőt adjon mindazoknak, akik nehéz úton járnak. A szervezők és a résztvevők egyaránt abban hisznek, hogy a gyógyulás nemcsak testi, hanem lelki értelemben is közösségben születik meg.