A mai témánkkal kicsit "szakmaibb" vizekre próbálunk evezni. Nem volt még szó az eddigi posztokban a magyar építész társadalom "termékeiről". Épp itt az ideje, hogy ezt a"szörnyű" hiányosságot pótoljuk. A legalkalmasabb esemény erre a feladatra az "Év Háza 2012" díj odaítélése, amely a közelmúltban zajlott le. Elég sok médiaorgánum foglakozott már vele, elég jelentős esemény az építészek berkein belül így úgy gondoltam nekem vagy nekünk is illik vele foglakozni egy kicsit.

A magyar építész szakma 5 éve élesztette, támasztotta fel ezt a fontos díjat. Az "Év Háza 2012" pályázatra a közlemúltban épült családi házakkal lehetett nevezni. Idén nagyon erős és sűrű volt a mezőny, szinte rekordnak számító 35 pályázat érkezett. Feltehetjük a laikus kérdés, hogy: ssak? Minden hazai építész tudja, hogy ez fontos szakmai elismerés. Nagy nívójú zsűri előtt pedig nem igazán illene beégni holmi kis tucatszerű házzal. Az a 35 építész vagy csapat, velejéig biztos volt benne, hogy az Ő pályázatuk lehet a befutó. Egyszerűen fogalmazva csak Ők merték beadni :). Van is mitől félni, mert ahogy az előbb említettem a szakma krémje zsűrizik. Komoly elismert építészek, akik az elmúlt évek Ybl Miklós-díjasai közül és persze nem utolsó sorban az építész szakmai szervezetek elnökeiből delegálódtak. Ezáltal is emelve a pályázat színvonalát. Mi is ennek a pályázatnak a célja? "...Megismerni és megismertetni a szakmával és a közvéleménnyel a Bíráló Bizottság által színvonalasnak ítélt épületeket, az elmúlt évek családi ház építészetét, a példamutató és követendő építészeti magatartást, amely az egyre súlyosbodó gazdasági helyzetben is követendőnek bizonyulhat..(www.epiteszforum.hu)." Az "Év Háza 2012" elismerést idén Ásztai Bálint és Kovács Csaba pécsi vendégházának ítélték oda, szinte elsöprő fölénnyel.

A zsűri ezen felül két különdíjat is kiosztott. A Magyar Építész Kamara különdíját Horváth András zengővárkonyi családi háza, míg a Magyar Építőművészek Szövetsége különdíját a Basa Péter és Reisz Ádám építészpáros által tervezett balatonszéplaki villa nyerte el. Terveim szerint a további díjazottak házairól is fog szólni egy-két poszt, de ma a természetesen a győzetéssel foglakozunk. A díjat méltó módon, a BM Duna Palota Széchenyi-termében adták át.

Kicsit paradox módon az eredendően családi házakra kiírt pályázatot idén egy vendégház nyerte el. Érdekes fordulat. :)

A ház a Mecsek lejtőjén fészkel. Ez szó szerint is érhetjük, mert szinte a meglévő flóra és fauna köré tervezték, törekedve azok minimális megzavarásával és károsításával. Az egyszerű vonalvezetésű tömegképzéssel igyekszik megbújni a fenyvesben. Rejtőzködni akar, de nem mindig sikerül neki, hiszen tudatos térképzése a mai modern trendeket követi.

Ami alapján nem tűnik nagy számnak az épület, mert az előző posztokban már bemutatott épületek és az egyéb külföldi webes oldalakon látható házak is ezekeket stílusirányzatokat követik. Azt lehet mondani végre utolértük a nemzetközi mezőnyt. Mi magyarok is tudunk ilyet és végre a szakma nagy öregjei is elismerik a próbálkozást, a nyitást a világ építészete felé.

Mivel a Mecsek igen sajátságos hely, ezért nem lehet összehasonlítani egy tengerparti környezettel. Tervezők anyaghasználattal, a Mecsekre jellemző természetes textúrákkal próbálták tompítani minimalista stílusra jellemező kemény vonalvezetést.

Párkányzat fehér vakolata és a szürke homlokzati kőburkolat kontrasztja, adja a lényegét ennek a besimulásnak. Jelképezve is a hegység geológiailag is változatos színvilágát.

Szerencsére a magyar építészek, és legfőképpen az új generációkra igaz, egyre jobban kezdenek odafigyelni a környezettel való kapcsolódásra. Nem áll meg a ház tervezésénél a folyamat, hanem végre foglakoznak a ház szerves részével, a közvetlen környezetével is. Ez is szintén a külföldi trendekre hajaz.

De azt gondolom, hogy a harmónia a környezettel, ha trendi ha nem, annak mindig szuverénnek és működő képesnek kell lenni. Mindenfajta erőlködés nélkül. Mindig csak annyit piszkáljunk hozzá, amennyit szükséges. Nehéz ezt az egyensúlyt megtalálni de azt hiszem Ásztai Bálint és Kovács Csaba megérezték ezt a finom hangolási pontot, ami olyan nagyszerűvé tette ezt a házat. Egy példa a házon, hogy mire is gondolok. Ez pedig a teraszból kinövő kecses hajladozó fenyőfa. Igazság szerint ugye nem a teraszból nyílik, hanem a terasz vagyis a ház lett köré építve.

Ami fontos, hogy nem erőltetve, nem mindenáron beleépítve. Mert azt látjuk, hogy ha az fa nem lenne ott, akkor sem változtatna az összképen. Ez az a gesztus a természet felé, amiről ez előbb beszéltem. A vékony határvonal. Se több, se kevesebb.

Vendégház, nyaraló vagy bánom is én minek nevezzük, sportzsargonnal élve: a győzelmet soha sem kell megmagyarázni.

by Joey Petrovszky