Régen volt már a blogban bútor, így úgy gondoltam, hogy eljött az ideje egy kis különlegességnek. Mondhatjuk, hogy régi hagyományos bútorunk a hintaszék. Szinte minden családban megtalálható valamilyen formában. Ha közvetlenül otthon nem is, de a nagyszülőknél biztosan fellelhető egy-egy régi darab. Több évszázados bútordarabról van szó, amely sokszor átalakult, a kor, a hely és az emberek igénye szerint. Fellelhető volt a Római Birodalom patríciusainak házaiban, a középkori Franciaország hercegi kastélyaiban, de akár ez egykori gyarmati Amerika ültetvényeinek fogadóházában. Mint, ahogy napjainkban is bárhol, bármilyen típusú lakásban vagy házban előfordulhat. Tehát egy örök bútordarabról van szó, amely mindig is a nyugalom, a pihenés, de átvitt értelemben a bölcsesség szimbóluma is volt.

A mai modern igényekhez és kényelmi funkciókhoz igazodva, most is fellelhetünk különböző gyártók vagy multik által árult hintaszékeket.Ezek közöl is egy különleges darabot fogok megmutatni. Elsőre elég szkeptikusan fogadtam, mert én alapvetően nem igazán kedvelem a hintaszéket. De megtetszett a designerünk Brendan Gallagher hozzáállása. Mert egy tradicionálisnak mondható bútort, úgy képzelt és alkotott meg, hogy azzal nem tért le a hintaszékek által kitaposott évszázados útról.

Sajnos másoktól, kevés jó, de annál több rossz eredményét láttam ennek az újragondolásnak. Valószínűleg ezért nem is tetszettek ezek székek annyira. De most ez igazán megmozgatta a fantáziámat és simán el tudnám képzelni a nappaliba vagy a teraszon, de akár a kertben egy nagy fa alatt is. Akkor pár szót konkrétan a székről.

Szerkezetét tekintve, szinte teljesen a hintaszék alapelveire épít. Ami kimondva hülyén hangzik, de ez a hintázás. Tömör diófából kialakított, egységes szerkezeti elemet alkotó láb és kartámasz, lágy íveivel és esésvonalival ordítja felénk funkcióját. Mindféle giccsektől mentesen, mutatja konkrét feladatát. Az agyfúrt módon kitalált, erősen határozott ívet, a belsejében, egy erős szerkezetű, de lágy textúrájú fém ráccsal tompítja.

A "karfa-láb" gyakorlatilag egy-egy fél elemből állnak össze, amelyek szendvicsként fogják össze a fémhálót. Ez az érdekes kombináció által alakul ki a székoldala. Ebbe a fémrácsba ül bele a szék, ülőtámlája, melyet habpárnázott, halványzöld kárpittal vontak be. A háttámla az ívek közé lett beékelve, természetesen az ülőlappal összehangolva, hogy a legkényelmesebb üléspozíciót érhessék el. Az stabilitás és az egységes homogén felületek eléréséhez rejtett csavarokat használtak. Amint azt látjuk is, fontos eleme a széknek a diófa.

Ezért fontos szempont volt annak eredetiségét megtartani. A fa kezelését tiszta természetes viasszal végezték, amellyel legfőképpen a védelmére, de nem utolsósorban a szépségének megőrzésére is szolgált. A drámai arányok kombinációja, a különböző anyagok bátor használata, az alacsonyra pozícionált ülés, a modern esztétikai összhatások tárházát jelenti ennél a széknél. Nekem még néha olyan érzésem is támad, mintha egy modern sportkocsi vázát látnám.

Nektek mi véleményetek?

by Joey Petrovszky