Ők azok a kevesek, akiknek nagyon sokan, nagyon sokat köszönhetnek. Akik kérés nélkül nyújtják jobb karjukat, szó szerint vérüket adják embertársaikért.

A Vöröskereszt munkatársai, illetve önkéntesei évről évre egyre nehezebb feladatot vállalnak: donorokat toboroznak. Pedig vérre bárkinek, bármikor szüksége lehet.

ilye Sándor 1984-ben, katonakorában adott először vért. A véradóünnepségen pedig abból az alkalomból köszöntötték, hogy már száznegyvenötödik alkalommal segített embertársain.

SILYE SÁNDOR:
- Egy kilencéves kislánynak kellett adnom, több, kértek meg, hogy adjak vért és többször is kellett neki adni és innentől kezdve lett rendszeres a véradás. Azóta hacsak tehetem, akkor minden három hónapban, vagy négy hónapban, ahogy sikerül, minden véradáson ott vagyok.

Amikor még létezett a sorkatonaság intézménye, a besorozott férfiak két- három szabadnapot kaptak, ha jelentkeztek a Vöröskereszt és a honvédség által szervezett véradásra. A kötelező sorkatonaság intézményével több tízezer donor esett ki a rendszerből. Akik helyére nem nagyon jelentkeznek újak.

ORVOS ANETTA CSILLA
- Ugyanakkor a fiatalokat is látom, hogyha talán egy kicsit mintha félnének a tűtől. És olyan érdekes pedig, hogy ugye tetkó, meg piercingek ugye általában ez a divat dolog, hogy ezt szokták preferálni, ugyanakkor a véradástól, a teljes véradástól meg vannak félelmeik.

Ahhoz, hogy biztonságban legyen az ország vérellátása, napi ezernyolcszár véradóra lenne szükség.