A Madarász Imre utcai Kunhímző szobába vezetett a legutóbbi városismereti séta. A Nagykunság fővárosának, de az egész Kunságnak képzőművészeti ékességét, a kunhímzést ismerhették meg a sétálók.

PÁNTI ILDIKÓ, polgármesteri tanácsos:

- Érdeklődés- örömmel mondhatjuk-hogy nagy érdeklődés mutatkozik a jelenlévők részéről a szép kézimunkák iránt, amely valóban mindannyiunkat elbűvöl. Hiszen a kézimunka- ház a tárházát adja a kunhímzésnek, a kunhímzés eredetének, a kunhímzés újabb formáinak, amelyet nagyon ügyes kezű kunhímző kör tagjai mívelnek odahaza is, illetve szakkör keretében a Déryné Művelődési Központban. Ezért vagyunk itt, hogy megnézzük, megnézzük a házat, körbenézzünk, hiszen maga a ház is adja magát régiségével, építészeti stílusával és örömmel, hogy láthatjuk.

A kunhímzés, a Nagykunságban készített szabadrajzú és szálán varrott kisszámú párnavég hímzés elnevezése. A Kunságra jellemző, az ott élő kunok által létrehozott díszítőművészet. „A nagykun házak berendezésének fő ékessége volt azelőtt a magasra vetett ágy, a terítőn felül rakott gyönyörű párnákkal.” A tizennyolcadik század legelejéről származik a legrégebbi darab. Fénykorát a tizenkilencedik században élte, majd a huszadik században a Háziipari szövetkezet hímző asszonyai által újból előtérbe került. A Nagykunságban élők körében most is élő hagyományként létezik.

PÁDÁR ISTVÁNNÉ kunhímző:
- Minden helységben csinálják, de vannak eltérések a mintákban. A minták alakjában. Tehát van jellemző például Kunmadarason is egy picit eltér Kunszálláson is egy kicsit eltér, de vannak alapszabályok, aminek meg kell felelni, ilyenek például, hogy vászonanyagra kell, hogy készüljön. Gyapjúfonallal kell, hogy készüljön és kézzel készüljön.

A rózsaszíntől a vörösön át a barnáig terjedő árnyalatokkal hímeztek. A hímzett rózsák, vagy kunrózsák piros árnyalatait a mályvarózsa sziromleveliből vagy a homoki báránypirosítóból nyertékki, a barna színt a dió leveléből és kopáncsából kapták. Sárga színhez- óarany, barnássárga-a szalma levét főzték ki. A nagyon szép kunkék színt pedig a bodzabogyó festette. Ezeken kívül még használták a rozmaringot, fodormentát, szőlőt, szedret, vízililiomot, szikfűt, bazsalikomot. Az anyagokat napokig főzték, áztatták, pácolták az asszonyok, minél türelmesebbek és igényesebbek voltak, annál több szép fonalat kaptak.