A reformtus templomban több százan hallgatták meg a Nagykun Református Általános Iskolások műsorát, majd Nt. Koncz Tibor református elnök-lelkész ünnepi igehirdetését.

Az emlékezés a városháza előtti téren folytatódott, ahol a Karcagi Nagykun Református Gimnázium és a Kováts Mihály Általános Iskolai Tagintézmény diákjai idézték fel a 60 évvel ezelőtti eseményeket, Nagy Imre beszédét, majd a tankok hangjára a barikádra menekültek a résztvevők. A gyerekek a 60 évvel ezelőtti karcagi szórólapok másolatát osztották szét, melyen 19 pontba foglalta össze 1956. október 27-én Karcag város népének kívánságait a memorandumszövegező bizottság.

S hogy mennyire fontos, ma is, hogy összefogjunk saját sorsunk alakításáért, arról beszédében dr. Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter szólt.

- Csak egy egységes nemzet tud alakítani történelmet, akár világtörténelmet is – jelentette ki a miniszter. - Néhány héttel ezelőtt létrejött egy olyan nemzeti egység, amely abban kifejezhető, hogy Magyarország legyen magyar ország a jövőben is, legyen olyan, amilyennek szeretjük és akarjuk. Fontos, hogy ez az egység megmaradjon - hangsúlyozta a tárcavezető, aki világtörténelmi jelentőségűnek nevezte a hat évtizeddel ezelőtti forradalmat és szabadságharcot. Úgy vélte, a magyarok büszkék lehetnek arra, hogy vallhatják: szabadnak születtek. A magyarok ősei a Kárpát-medencében az elsők között álltak csatába, ha a szabadságért kellett küzdeni. A szabadság alapja a föld, és a nemzet nem létezhet a haza földje nélkül, mindig meg kellett küzdeni a szülőföldért, az országért, a Nagykunságért is. A kezdetek a szabadságot, a kunok földtulajdonát meghozó 1745-ös jászkun redemptióhoz köthetők, amely a téeszesítéssel, a kollektivizálással, a parasztgazdaságok felszámolásával és a családok tönkretételével ért véget, hiszen Karcagról csaknem négyezer ember menekült el a téeszesítés idején.

- Több mint négyszázezer embert érintettek a börtönbüntetések, vagyonelkobzások és bírságok, a kifizethetetlen adók és pótadók. A saját szülőföldjükön tették tönkre őket és vették el mindenüket. Szüleink, nagyszüleink, dédszüleink világa akkor veszítette el az önépítés lehetőségét, hogy sajátjuknak érezzék ezt az országot, hazát, hiszen akinek nincs földje, elveszíti az értékeket, támpontokat, de aztán magára talál - fogalmazott Fazekas Sándor, aki szerint ilyen magára találása volt a magyar nemzetnek, 1956 és 1989, amikor történelem visszazökkent régi kerékvágásba, s újra polgári Magyarország építését végezhetjük, annak keretei között élhetünk és dolgozhatunk. Fontos, hogy ez az egység megmaradjon, mert a jövőre nézve szilárd támpont lehet, amelyet megerősít a hazaszeretet és az összefogás - fogalmazott a szónok.

A beszéd után a városháza falán elhelyezett emléktáblánál a város, a pártok, intézmények, civil szervezetek vezetői helyezték el az emlékezés koszorúit, majd az Északi temetőbe sokan kijöttek a családdal és a város vezetőivel, Kemény Pálnak, az 1956-os forradalom és szabadságharc karcagi mártírjának sírjához, akire Fazakas Márk református lelkész emlékezett. A II. világháborúban a karcagi híradós zászlóaljat - így Kemény Pált is - az erdélyi frontra vezényelték, ott harcoltak a szovjet csapatok ellen, amíg visszavonulásra nem kényszerültek. Budapestig vonultak vissza, ott esett orosz hadifogságba, 1947. nyarán szabadult. Karcagon a Gépállomáson 1956-ban a dolgozók megválasztották a Munkástanács elnökének, bekerült a Városi Forradalmi Bizottmányba és a Forradalmi Katonai Bizottmányba is. Neki is köszönhető, hogy nem történtek nagyobb atrocitások a forradalom alatt. Ennek ellenére a karhatalmista megtorlások áldozata lett. 1957. március 6-án őrizetbe vették, bevitték a rendőrségre, ahol összeverték, március 7-én a Megyei Politikai Osztály fogdájába került, ahol orvosi ellátás nélkül folytatták kihallgatását, március 18-án hunyt el. Szolnokon kellett eltemetni, Karcagon 1991. október 23-án volt az újratemetése. Sírjánál vasárnap gyermekei, unokái, a város vezetői és egykori 56-osok is koszorúztak.