A szárazság ellenére gyönyörű a kert, a tanár úr naponta 4-5 órát dolgozik azért, hogy növényeit vízhez juttassa és a gyomoktól is megszabadítsa.

- Sok növény nem kelt ki, így többet újra kellett vetni. Azok kikeltek és igyekeznek, küzdenek az életükért, az élet él és élni akar, mondotta Ady, és ezt mindig lehet tapasztalni a növényeknél. Küzdelem az egész életük. Küzdés az, amikor a fényre kijön, aztán küzdés a nap ellen. A kukorica például a hőségben furulyázik. A sütőtök az pedig lelapul, tehát védekeznek a hőség ellen is, ahogy tudnak. Esetleg a gaz ellen is, de nagyon sokat kell segíteni az embernek rajta. Amikor eső van, akkor azon kell igyekezniük, hogy abból minél többet felszívjanak és minél több virágot hozzanak. Akkor a termést növesztik, szóval nagyon érdekes. Tanulmányozni érdemes a növények "lelkivilágát" és segíteni kell nekik mindig, szóval szeretet nélkül ez nem megy és csodálat nélkül sem - árulja el tanár úr, aki számára a kapa és a locsoló az összes eszköz a 600 négyzetméter megművelésében, de ez kikapcsolódás is számára.

- Nagyon szeretek itten lenni, mert egy kicsit elvonul a világ gondjától, bajától az ember. És itt kicsit elmélázgat az ember, el-elgondolkodik ezen-azon, tehát nemcsak a növényeken, hanem más dolgokon is. Például mostanában Arany Jánosnak a Pusztai fű című versét elemeztem. Nagyon érdekes történet az is, lehet gondolkodni, hogy most jól csináltam, nem jól csináltam, hogyan kellene csinálni és így tovább... sorolja Rideg István, aki családjának mindent megtermel a kertben, s ellátja a konyhát finom és ízletes alapanyagokkal.
- Mindig kérdezi a feleségem, mi újság - akkor én felsorolom, meg előadom, odaviszem, úgyhogy örülök annak is, hogy ők is örülnek ebben az "ősziesnek" mondható, nagyon aszályos évben, bizony-bizony nagyon sokat ér még egy maroknyi kis földieper is.

A tanár úr azonban szeret kísérletezni is, így több fajta babot is vetett idén, de a kapor is mindenhol jelen van a kertjében, s eredményeiről megtudtuk, volt olyan év, amikor 18 négyzetméteren 105 sárgadinnyéje termett. Munka közben a kert szomszédaival is megosztja tapasztalatait és vetőmagot is cserélnek.
- Vida Lajos barátom egy olyan vetőmagot adott nekem, ami vajbab, tehát fehér és zöldbabnak is tökéletes, meg szárazbabnak is. És ez a bab az első világháború idejéről való. Onnan mindig meghagyta a család, hogy éljen tovább. Úgyhogy most is megvan. Pár évvel ezelőtt még Kárpátaljára is küldtem, Nagy Zoltán Mihály költő barátomnak. Ő örömmel fogadta, el is ültette, de utána valami baja lett és elpusztult.
A kertben általában fél 9-től fél 12-ig szoktam lenni. Mostan délután már nem jövök ki, délelőtt próbálom megoldani azt, amit lehet. Abba kell hagyni a munkát, mert ugye befejezni nem lehet az egyik nap. Minden nap tudja az ember, hogy holnap már mit fogok csinálni. Például, ha holnap jövök ki, akkor a babokat fogom locsolni, mert mostan nagyon sok szép virág van rajtuk, és ilyenkor kötnek. Pár - két-három - nap kell, és akkor már szép nagy csövet hoznak. Hihetetlen, éjjel nőnek legjobban - avat be bennünket tapasztalataiba Rideg István.

Sári Kovács Szilvia, alpolgármester asszony is megcsodálta Rideg tanár úr gyönyörű kertjét, majd a karcagi Legszebb konyhakertek program állásáról kérdeztük.
- Elkezdődtek a kert zsűrizések, de egész nyár végéig várjuk a lelkes kertművelőket, nevezzenek a kertjeikkel, mutassák meg nekünk milyen szép kertet művelnek. A tanár úr ebben az évben is úgy gondolom, hogy brillírozott, hiszen gyönyörű a kertje, a nagy szárazság ellenére. A Jóisten ismételten nem kecsegtetett bennünket, nem áldott meg bennünket elég és jó sok esővel, így aztán marad az öntözés vagy ahol nincs erre lehetőség, akkor marad sajnos a növények kiszáradása. Remélem, hogy nem erre a sorsra fognak jutni a kertek, hanem jön ez a gyönyörű idő, amikor esik az eső. Medárd megmutatta már magát, de sajnos nem akarja beváltani az ígéretet, hogy 40 napi esőzés lesz. Szeretném azért, ha több eső lenne, hiszen pont tegnap a Berekben 45 milliméter volt, míg nálunk 10-12-14 milliméter. Én úgy gondolom, hogy ez egy ilyen nagyon kevés és ilyenkor a kertművelőnek feladja a leckét, hiszen öntöznie kell. Bizony tanár úr is nagyon messziről hordja a vizet, és szorgosan locsolja, öntözi a kertjét, hiszen látjuk, hogy minden gyönyörű. Ami nekem a legjobban tetszett, a kapor-erdő, tele van kaporral a kertje. Sokszor nálunk még a kapor sem kel ki, úgyhogy ez már egy dicsérendő dolog nála. Illetve a fajta gazdagság - nagyon sokféle babja, hagymája, paradicsomja, krumplija van - és mindegyik gyönyörű. A tanár urat szeretik a kártevők, mert elkerülik, megtisztelik azzal, hogy nem dézsmálják meg a növényeit. Tulajdonképpen semmilyen kártevővel nem találkoztunk még eddig szerencsére. Remélem ez a tenyészidő, a termés végéig így lesz és tanár úrnak nem adja fel ezzel is a leckét és a feladatokat nem fogja sűríteni, gyarapítani.

A tanár úr igyekezete és a szorgalma példaértékű. Főleg, hogy nem egy mezőgazdasági vénájú emberről van szó, hanem egy irodalomtanárról. Úgy gondolom, hogy ez még nagyobb elismerés a kertészeknek, a kertművelőknek, hogy bárki megteheti azt, hogy felássa a kertjét, elveti a magot és lelkiismeretesen, szeretettel, szorgalmas, hozzáértő munkával műveli. Úgy gondolom, hogy tanár úrnak már olyan gyakorlata van, hogy talán egy tankönyvet is írhatna a növények gondozásából. Mindenesetre példaértékű az, hogy ő nem vegyszerez, mindent a természetes úton próbál megoldani és szívét-lelkét beleadja a kertbe. Én úgy gondolom, hogy ezt látjuk ebben a kertben, és ez tényleg egy olyan példa, hogy mindenki követheti és mindenki előtt minta lehet. Így kell, így érdemes élni és akkor meghozza a szorgalmunk, a munkánk a gyümölcsét. Én csak gratulálni tudok a tanár úrnak a kertjéhez - fogalmazott a programigazgató,akitől megtudtuk, hogy elkezdődtek országosan is a kert zsűrizések.

- Eddig Karcagon még csak nagyon szép kertet láttunk és bizony sokszor fáj a szívem, mert látom, hogy a megtekintett kert mellett is milyen gyönyörű kert van és nem akar az illető nevezni a kertjével. Azt kérem minden karcagitól, hogy tegyen már félre a mindent és nevezzen a kertjével, mutassa meg, hogy ő mire képes és legyen büszke a munkájára, hiszen az az élete műve. Én úgy gondolom, hogy ez arra érdemes, hogy mindenki részesüljön belőle és mindenki lássa azt. Úgyhogy hajrá karcagiak, tessék nevezni! Mi pedig folytatjuk a kertbejárásokat - mondta Sári Kovács Szilvia.