Hogyan tudott felkészülni a hőségben egy versenyre?
-Nagyon nehezen. Nagy akarat kell ahhoz, hogy akkor, amikor legszívesebben a légkondis lakásban hűsölne az ember, kimenjen az erdőbe és futkározzon - vallotta be Lévainé Kovács Róza.

Amikor már kint vagyunk és az első lépések megtörténtek, akkor azért már könnyebb, de tényleg nehéz kimenni az erdőbe és rászánni magunkat. Július elején voltunk Hegyközszentmiklóson, romániai területen. Ott még nehezebb volt. Most a hétvégén Szlovákiában volt egy négy futamból álló verseny a Karszt Kupa. Oda annyiból volt könnyebb a felkészülés, hogy előtte két hétig Nógrád megyében voltunk a hegyek között, és ott legalább az éjszakák kellemesen hűsek voltak. Volt olyan, amikor 12 fokra is lehűlt a levegő, tehát lehetett éjszaka nyugodtabban pihenni és napközben is találtunk olyan árnyékosabb részeket, ahol tudtunk egy kicsit pihenni.
- Az alföldi embernek a sík terep ismerős, de mi a helyzet a hegyekkel, hiszen egyik versenye igen változatos terepen zajlott.

- Hegyközszentmiklósra már évek óta járunk, ez tulajdonképpen egy kicsit fesztivál is, nemcsak verseny. Örülünk egymásnak tájfutók, hogy végre találkozhatunk. Ez különösen most a vírus mizéria után még inkább igaz volt. A péntek este kezdődik egy éjszakai versennyel, amikor is sötétedés után indítanak bennünket. Ez inkább sík terep kisebb buckákkal, erdős, vizes részeken, de most ott is nagyon kevés csapadék volt, így nagy vízfoltokkal, mocsarakkal nem nagyon kellett számolni. A szombati napon volt az egyéni verseny. A vasárnapi nap pedig egy csapatverseny, amikor is a kedves férjemmel alkottunk egy csapatot. Két fős csapatversenyekről van szó, és az eredményünket együtt értékelik.

- Korábban is volt rá példa, együtt versenyzett a férjével. Mi ennek a nehézsége, szépsége ?- kérdeztük a tájfutótól.

- Az első ellenőrzőpontig kellett együtt futnunk, utána más-más ellenőrző pontokat kellett felkeresni, azt gondolom, hogy ez így tökéletesen jó volt. Nem, egyébként nem szoktunk ebből ügyet csinálni. Az éjszakai verseny egy részét is közösen teljesítettük, ott is nagyon jól megegyeztünk. Az éjszakain a közepes erősségű pályát választottam, azok közül a hölgyek közül, akik ezt választották, első lettem. Meg is lepett egy kicsit, mert tőlem sokkal fiatalabb hölgyek is voltak az ellenfelek között. A nappalin a korcsoportomban szintén első lettem szombaton, és nagy meglepetésemre és örömömre a kedves férjemmel együtt is sikerült egy dobogós helyet, másodikok lettünk a csapatban vasárnap. Itt is voltak sokkal fiatalabb, energikusabb ellenfelek, de úgy tűnik, hogy jó párost alkottunk.

- Ahogy az életben, úgy a futópályán is jó párost alkot a Lévai házaspár. Rózsikának most a hegyek közötti éjszakai versenyen nagyon kellett a terepre figyelnie. A sebeket még őrizgeti.

- Csütörtökön mentünk át a nyaralásból Krasznahorkaváralján, szoktunk ilyenkor megszállni, s már aznap lehetőség volt megismerkedni a versenytereppel, illetve egy ahhoz hasonló területen, a Szilicei fennsíkon van úgynevezett terepbemutató. Kapunk egy kis térképet, néhány ellenőrző pont van bejelölve rajta, és akkor kedvünk szerint felkereshetjük őket, ismerkedhetünk a térkép jelölésekkel, a terekkel. Péntek délelőtt volt az első futam, az a Pelsőci-fennsíkon közel 600 méter tengerszint feletti magasságban. Nagyon változatos, nagyon-nagyon sziklás az, ami nekem veszélyes, mert október végén összetörtem pont egy szikla miatt a térdem, ezért nekem ez eléggé veszélyes terep volt, de nagyon figyeltem.
Ha az ember az irányt egy picit is elnézi, onnantól nagyon nehéz helyre tennie magát. Én biztonsági futásra mentem mindegyik alkalommal, részben a térdemet védtem, részben pedig, hogy ne hibázzak, mert utána tényleg nagyon nehéz helyre menni. Megnyertem ezt az első futamot, innentől nagy volt az izgalom bennem, hogy hogyan tudom a stresszt kezelni, hogy ne menjen át egy túlzott idegességbe ez a helyezés, a helyzet. Ha nagyon izgulok amiatt, hogy vajon a többi három futamban, hogy teljesítek, meg tudom-e őrizni ezt a helyezést, akkor lehet, hogy pont hibázok. Azt gondolom, hogy most a nyaralásnak is nagy szerepe volt ebben, hogy pihentebb voltam és sikerült mindegyik futamban higgadtnak maradni.

Szombaton délelőtt szintén a fennsíkon futottunk szakadó esőben. Borzalmas, tényleg, mintha dézsából öntötték volna. Mire kiértem a rajtba, már teljesen eláztam, mire a rajtból a pályára kiléptem, addigra már nem volt rajtam egy száraz terület sem. Úgyhogy izgalmas volt szemüvegesként, meg különösen nagy kihívás volt, úgyhogy eleinte alig tértem magamhoz, de utána sikerült összeszedni magam. Délután egy kicsivel már jobb volt, kisebb esőben futottunk a Betléri Andrássy-kastély parkjában. Ezt a terepet nagyon szeretem. Mondjuk a másikat is, de ez sokkal kevesebb veszélyforrást jelentett számomra. Itt második voltam, néhány másodperccel kaptam ki, volt egy apróbb hibám, és itt ez olyan gyors pálya, hogy itt minden apró hiba már helyezésbe kerülhet. Aztán vasárnap volt izgalmas, ugyanis kiderült, hogy összetettben őrzöm az első helyem, a feladat az volt, hogy biztonsági futással ezt tovább megőrizni. Megint leesett az eső, így szakadó esőben kellett a pályám egy részét végigfutni, de sikerült - mesélte élményeit a tájfutó, aki még több versenyre is készül az őszi szezonban.