A beszédet az alábbiakban közöljük:

Kedves Gyerekek, Kedves Szülők, Munkatársak! Tisztelt Vendégeink!

Halkan útra kel a nyár, s észre sem vesszük, beköszönt az ősz, a szeptember, s vele az új tanév. Régen a magyar falvakban ősszel kipakoltak mindent a házból, kimeszeltek és kijavították a vakolat hibáit. A gazda számot vetett arról, hogy mit tett jól, és hogy mit fog másképp tenni a jövő esztendőben. Nekünk is érdemes így tennünk: kipakolnunk, végignéznünk és helyreraknunk a nyári élményeket, tapasztalatokat, hogy aztán a tanév során mindig a legmegfelelőbbet tudjuk elővenni, használni; emellett érdemes felfrissíteni az elmúlt tanév tanulságait és azok alapján tervet összeállítani. Egy olyan tervet, amelynek elkészítéséhez az iskola valamennyi szereplőjének – diákok, pedagógusok és munkatársak, szülők, fenntartó, civil szervezetek – hozzá kell tennie valamit, a megvalósításból pedig részt kell vállalnia, hiszen e nélkül ma már aligha lehet egy iskolát fenntartani, fejleszteni.

Mire is gondolok? -- tette fel a kérdést az intézményvezető, majd így folytatta: Gondolok itt a szülői ház, az iskola, a helyi társadalom más jellemformáló intézményei és színterei által megfogalmazott örökérvényű elvekre, értékekre és tettekre, amelyek közösen szolgálják gyermekeink, tanulóink szellemi, lelki és erkölcsi fejlődését. A sikeres munka feltétele több lábon áll: éppúgy része a helyi társadalom együttműködése, összefogása, bizalma, mint kollégáim és munkatársaim becsületes és felelősségteljes munkavégzése, a fenntartó részéről pedig a nyugodt működés feltételeinek megteremtése, a kiszámíthatóság és a stabilitás biztosítása. De mivel a tanulás és a munka nélküli iskolát még nem találták fel, éppen ezért egy iskola eredményessége és sikeressége nagyban múlik diákjainak hozzáállásán, munkáján és tanulásán is - jelentette ki Plósz Csilla, aki a diákokat pontosságra, szorgalomra, következetességre, toleranciára, önfegyelemre, a külső és belső környezetünk megóvására kérte.

- Az idei év is számos tanulmányi kihívás elé állít Benneteket, de kérlek Titeket, hogy türelemmel, szorgalommal menjetek végi ezen az úton. Ehhez a gondolatsorhoz kapcsolódóan egy olyan tulajdonságról szeretnék beszélni, amelyet kiveszőben látok, de az érvényesülésnek nagyon fontos feltétele: ez a kitartás. Ha valaki kitartóan végez, csinál valamit, biztos hosszú ideig teszi – márpedig a mi felgyorsult életünkben gyorsan, minél előbb végére kell jutni a dolgoknak, minél hamarabb valami eredményt kell elérni, nincs idő totojázni, piszmogni, vacakolni. Ami sokáig tart, unalmassá válik, s olyan tág a világ, annyi mindent lehet, kell mindig újat látni és hallani, ha egy valami leköt, sok minden másról lemaradhatunk. A kitartásban semmi könnyedség, semmi lezserség nincs. Nem kell hozzá nagy ész, különös tehetség, találékonyság, innovatív szellem, bátorság. Kitartásra valami külső körülmény, mások akarata – a diákéletben a szülők, tanárok ösztönzése – kényszeríti az embert. No, itt álljunk meg egy pillanatra! Mi van, ha nem mások akarata, nem külső körülmény kényszeríti az embert kitartásra? Mi van, ha magam döntök úgy: kitartó leszek? Nem addig, amíg megváltozik körülöttem a világ! Csak addig, amíg én elhatározom, eldöntöm: hogy amíg ezt a feladatot el nem végzem, nem állok fel, csak addig, amíg azt a mulasztásomat nem pótoltam, nem kapok bele új dologba! Csak addig, amíg a hibát, a bűnt, amit elkövettem, ki nem javítom, meg nem bánom! Csak addig, amíg a szokást, amit magam is rossznak tartok, el nem hagyom, nem leszek jóban magammal! Próbáld ki, mi van, mi történik ilyenkor - kérte Plósz Csilla tanítványaitól, majd így folytatta: De én is megjósolhatom: nem fáradt leszel az elvégzett feladat, munka után, hanem elégedett; nem idegeskedéssel viseled tovább a mulasztás terhét, hanem felszabadulsz; nem nyomaszt a hibád, a bűnöd, hanem sokkal több energiád, sokkal több erőd lesz. A kitartásnak ugyanis ez a titka, ez a lényege: lelkierőt ad. Minél kitartóbbak vagyunk, annál többet. Olyan, mint a szeretet: minél tovább fogyasztod, minél inkább élsz vele, annál több lesz a birtokodban. Kívánom, hogy a 2022/2023-as tanévben mind több diák élje át ezt a lelkiállapotot!

Kedves Leendő Első Osztályosok!

Miközben idejáró diákjaink (s persze az egész iskolai közösség) számára próbáltam néhány fontos dolgot kiemelni, természetesen megkülönböztetett szeretettel köszöntelek titeket, a legkisebbeket! Valamennyiünk életében különleges szeptember első napja, de talán a legnagyobb esemény azoknak a családoknak az életében, akiknek a gyermeke először lépi át az iskola küszöbét. Ilyenkor a szülőknek is nagyobbat dobban a szívük, amikor puszit adva és szemükkel simogatva először engedik iskolába féltett kincseiket, gyermekeiket, akiket a mai napon hivatalosan is a Karcagi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola Kiskulcsosi Általános Iskolai Tagintézményének diákjaivá fogadunk, hogy holnap már könyvekkel teli táskával várja őket az iskola, szólítsák a tanító nénik és üdvözölje majd őket a csengőnk is. Ezzel egy új világ nyitja meg a kapuit, amely ugyan kevésbé lesz játékos és felhőtlen, de a világ újabb – eddig nem ismert – szépségeinek megismerését, eddig még nem tudott dolgok megtanulásának lehetőségét tartogatja számotokra, s ezáltal – ha ti is úgy akarjátok – éppoly csodálatos, izgalmas és emberi értékekben gazdag lehet, mint az óvodás évek.

Kedves Lányok és Fiúk! Tisztelt Egybegyűltek!

Mindennapi munkánkhoz sok örömet, jó egészséget, a gyermekekben a lehetőségek birodalmának felfedezését, a szülőkben igaz segítőtársakat, velük együtt elért és megért sikereket, optimizmust kívánok az idei tanévre!

Róth Márta költőnő versének sorai vezessenek feladatunk megvalósítása során:

„Kezedbe teszem a könyvet, hogy vezessen a sűrű ködben.

Kezedbe teszem az átlátszó kristályt, hogy lásd a szépet, keresd a tisztát!

Kezedbe teszem a gyertyalángot, világíts annak, aki bántott!

Kezedbe teszem a szőtt takarók, takard be az árván fázót!

Kezedbe teszem a fénylő kulcsot, hogy meleg legyen és várjon az otthon.

Indulj hát, s hívd magaddal a gyerekeket, hogy kezükbe tehesd a szeretetet!” - mondta Plósz Csilla, aki ezzel a gondolatokkal megnyitotta a 2022/2023-as tanévet a Kiskulcsosi iskolában.