Karcagon az 1960-ban alapított Vörös Meteorban alakult meg az a tájfutó szakosztály, amely sok helyi- akkor még- fiatal számára tette lehetővé a sportolást.

LÉVAINÉ KOVÁCS RÓZA főszervező:
"Ez majdnemhogy tényleg olyan körülmények között kerül megrendezésre, mint körülbelül hatvan évvel ezelőtt. Csak éppen a zsírkrétát már kiváltottuk szúróbélyegzővel. Még a régi versenyzők emlékezhetnek a régi rajtkapura, célkapura. Ezek még azt az időt idézik."

Majdnem ősi, de roppant tényszerű megállapítás, hogy a láb mindig kéznél van, vagyis az erdei futáshoz tényleg nem kell sok. Csak némi akaraterő és egy jó cipő.

SZEPESI TIBOR, polgármester:

"Egymás mellett futottunk, tudtuk az eredményeket és utána pedig edzőként nyilván voltak olyan versenyzők, akik a kezem alatt nőttek föl, értek el eredményeket. És hát folytatódott a tájfutó- szakosztálynak az a felemelkedése, amit aztán Rózsikának és Kálmánnak köszönhetünk. Nagyon szép eredmények születtek abban az időben. De ami a legfontosabb, és én azt gondolom, hogy azt kell kiemelni ezen a mai rendezvényen is, hogy soha nem az eredmények, a nagy eredmények elérése volt a cél. Hanem az, hogy mindenki szeresse a természetet, szeressen együtt lenni, közösségben lenni, szeresse azt a mozgást, amit a mindennapok során az egymásnak adott örömök okoznak. Ilyen úttalan utakon, ilyen gyönyörű természetben, hiszen az őszi erdőnél- főleg, ha ilyen tavaszi idő van- akkor talán nincs is szebb."

A tájékozódási futás, vagy tájfutás annyival több, mint az egyszerű futás, hogy itt a versenyző három elengedhetetlen tárgyat is magával visz: az egyik a tájoló, amelynek segítségével tudja elhelyezni saját magát a terepen. A másik a térkép, ez mutatja meg, hol vannak kihelyezve a bóják. Valamint az ellenőrző papíros, amelyet minden bójánál le kell bélyegezni.

LÉVAINÉ KOVÁCS RÓZA főszervező:

"Ez egy többnapos előkészületnek eredménye, amit itt már most lehet látni. Van egy 1050 méter hosszú- légvonalban mért távolságról beszélünk-, ilyen kis pálya, amit kialakítottunk. Kilenc ellenőrző bója van elhelyezve a terepen, a térképen ezeknek a helye körrel jelölve, ezt kell a versenyzőknek megkeresni a valóságban."

Aki először vág neki az erdőnek, annak bizony okozhat meglepetést a terep. De az sem mehet biztosra, aki több évtizedes tájfutó rutinnal bír. Nincs két egyformán kitűzött pálya, ennélfogva nem létezhet két ugyanolyan verseny sem.

HUBAI IMRE, a vármegyei közgyűlés elnöke:
"Remélem, hogy a Vörös Meteor, ami egy hullócsillagnak is mondhatnánk, tehát ma nem hullócsillagok leszünk itt, akik rajthoz állnak, hanem a Rózsikáék jóvoltából visszafiatalodhatunk abba a korba, amikor jó három-, négy,- öt évtizeddel ezelőtt mi is űztük és aki azóta is űzi a sportot, a tájfutás szépségének hódol. Kálmán is és Rózsika is, hát nagyon büszkék vagyunk rátok, hogy országos versenyeket nyertek még ma is és ez nem csak a korosztályban nyertek, hanem számunkra is egy jelzőoszlopként mutatja, hogy egyrészt az aktív, másrészt az egészséges életmód felé merre is vezet az út. És látva benneteket, ti igazoljátok vissza, hogy szellemileg is az ember sokkal fittebb és fiatalabb, hogyha sportol, megadja a módját. Ha ideje van rá, meg is kell tennie, saját magáért sportol az ember, nem másért, ezt kifejezetten magunknak köszönhetjük, hogyha eredmények vannak."

És bár a retro- vagy emlékfutó- versenynek is volt hivatalos végeredménye, ez a korábban elhangzottakat alátámasztva nem feltétlenül volt fontos. A fontos az volt, hogy sokan vágtak neki a ligetnek, találták meg a bójákat, mozogtak egy jóízűt. És bár a téli időszámítás idején korán sötétedik, senki sem tévedt el menthetetlenül a kiserdőben.