Május 19-én a Szeretethíd keretében iskolájuk tisztaságáért serénykedtek a Karcagi Nagykun Református Gimnázium és Egészségügyi Szakgimnázium kilencedikesei. Nagy Éva igazgatóhelyettest és diákokat kérdeztünk az önkéntesség fontosságáról.

- Iskolánk tanárai és diákjai 2009 óta minden évben részt vesznek a Magyar Református Szeretetszolgálat Szeretethíd nevű önkéntes napján. A Szeretethíd lényege, hogy minél több emberen segítsünk hidat építve egymás felé szeretetből. Ez a nap nem csupán önkéntes szemétszedési, takarítási akció, hiszen a fizikai segítségnyújtáson túl generációk és közösségek között akar hidat építeni - sorolja Nagy Éva. Mint köztudott, a 2016-tól az érettségizőknek 50 órányi közösségi szolgálatot kell teljesíteni, ezért az elmúlt évek gyakorlatának megfelelően, most is a kilencedikeseket kértük fel, hogy vegyenek részt ebben a szolgálatban. A 76 diák és 10 tanár részére a reggeli áhítatot Fazakas Márk lelkipásztor tartotta, majd az egyházközség meghívására szeretetvendégség volt a Lovagi udvarban a résztvevőknek.

A diákok nagyon lelkesen várták a Szeretethidat, vidáman, gyorsan és ügyesen dolgoztak, segítséget nyújtva ezzel az iskolának, az egyházközségnek és vidámságot csalva az idős otthonok lakói arcára. A diákok rendbe tették a tornaterem szertárát, a tornatermet, a folyosón lévő tárlókat, a kémia és biológia szertárakat, előadótermeket, az udvaron és a gyülekezeti házban és az egészségügyi tanteremben is takarítottak. A könyvtárban a könyveket rendszerezték. A színjátszók a szociális otthonban, az Idősek Klubjában és a Nőszövetség foglalkozásán adtak műsort.

- Köszönettel tartozunk a Szeretetszolgálatnak a feliratos karkötőkért, a Karcagi Református Egyházközség vezetőinek a szeretetvendégségért, valamint a munkában részt vevő pedagógusoknak a példamutatásért. Úgy gondolom, diákjainknak maradandó élményt szereztünk ezzel az önkéntes programmal. A mai napon azt is megtanulták, milyen önzetlenül adni, a nélkül, hogy azért bármit is kapnának. Az anyagias világunkban átélhették milyen nagy érték, s milyen jó érzés idejüket, munkájukat adni, s közben megismerhették a közösségben végzett önkéntes szolgálat örömét is - mondja az igazgatóhelyettes.

Kovács Bianka (9. C) a könyvtárban dolgozott tizenöt társával Domjánné Nagy Tünde iskolakönyvtáros tanárnő irányításával.

- Ez a legjobb hely, nagyon jó munka és szerintem jó hatással volt ránk is - mondta a fiatal lány. Láttuk, hogy a könyveket mennyit kell pakolni. Sokan gondoljuk azt, hogy az csak egy könyvtár, ahol leül az ember, de nem. Én a pakolás közben szét is néztem, láttam sok érdekes régi kötetet a könyvtárban. Én egyébként is könyvtárfüggő vagyok, rendszeresen járok kölcsönözni, olvasni. Ma sok száz tankönyvet, könyvet helyre pakoltunk, címkéztünk, s közben új ismeretekkel gyarapodtunk. Megtanultuk hogyan kell sorba rakni a könyveket, melyik besorolási számot kell ehhez nézni. A közösségi szolgálatban a könyvtár mellett én még óvodákba is járok. Ha nem volna az 50 óra kötelező, akkor is vállalnék önkéntes munkát. Nagyon empatikus vagyok, szeretek az oviban a gyerekeknek olvasni, vagy épp a kislányoknak a haját befonni.

Orvos-Nagy István (9. C) a tornateremben serénykedett.

- Szerintem ez nagyon jó csapatépítő munka is a mellett, hogy rendet rakunk. Tanár úr kiosztotta kinek mi a dolga, mi pedig a szerint dolgoztunk. A közösségi 50 órás munkám jó részét a tűzoltóságnál töltöm, amikor van rá lehetőség az iskolában is vállalok önkéntes munkát. Az előző évben a szalagavatón ruhatári feladatot vállaltam, nagyon jól éreztem magam, jó volt a vendégekkel beszélgetni. Nagyon szeretek menni a tűzoltóságra is, mert láthatom, hogy Karcag városát a tűz elől kik védik meg. A tornatermi takarító munkánk révén ezentúl jobban fogunk vigyázni az itteni értékekre, hiszen a mi kezünk munkájával szépült a terem és a szertár. Egyébként a könyvtárban is elboldogultam volna, de én az igazi fizikai munkát szeretem, azért jöttem ide takarítani - hangsúlyozta a fiatalember.