Steinbach József református püspök az ünnepi istentiszteleten hangsúlyozta: minden rendben van, nincs semmi baj, ez a húsvét evangéliuma, "halljuk meg ezt az isteni bátorítást".

Hozzátette: Jézus Krisztus feltámadását nem magyarázni vagy bizonyítani kell, mert az lehetetlen, hanem hirdetni kell és bizonyságot tenni róla.

A református püspök igehirdetésében kiemelte: Jézus Krisztus feltámadott, üres a húsvéti sír, sőt a feltámadott Jézus Krisztus sokaknak megjelent, mindezt pedig azért tette, hogy "megbátorítsa szívünket".
Hiszen ő jól ismeri helyzetünket, és ezért siet segítségünkre, hogy "valóságos, örökkévaló, soha el nem múló segítséget adjon, és mennyei világának gazdagságával megbátorítsa a szívünket" - jegyezte meg.

Felidézte, hogy amikor Jézust eltemették, egy nagy követ hengerítettek a sírbolt elé. Ezt a követ szimbólumnak nevezte, amely azzal, hogy lezárja mozdíthatatlanul a sírbolt száját, kifejezi az emberlét minden zártságát.

Ez a zártság az idő zártsága, a tehetség zártsága, a lehetőségeink zártsága, a sok tekintetben való meghatározottságunk zártsága. De ez a zártság az emberi kapcsolatok, az önzés, a konfliktusok, a gyógyíthatatlan sebek, a harcok, az érdekvezérelt háborúságok zártsága is. Ez a zártság a bűn, a betegség, a halál, a gonosz hatalmának zártsága - sorolta.

Azonban - mint arra Steinbach József igehirdetése végén rámutatott - a húsvéti bátorítás a kimozduló kőhöz hasonlóan bennünket is kimozdít életünk holtpontjairól.