A Gazdaház falai között ugyanis nemcsak a múlt emlékeit rendszerezték, hanem sikeres előadássorozattal és egy rendhagyó, telt házas mesekocsmával is várták az érdeklődőket. Nagy Emesénél, a Bengecseg Alapítvány elnökénél jártunk a téma kapcsán.

A téli hónapok alatt is folyamatos volt a munka a Gazdaházban. A tavaly gyűjtött dokumentumokat és használati tárgyakat rendszerezték és helyezték biztonságba a tagok. Az alapítvány közben a jövőre is gondol, hiszen pályázatot nyújtottak be az épület nyílászárójának felújítására.

Nagy Emese- elnök-Bengecseg Alapítvány
- A tél általában egy nyugalmas pihenő időszak, de nem így van ez a Bengecseg Alapítványnál, illetve a Gazdaházban. Mozgalmasan teltek a téli hónapok. Egyrészt a tavaly nyáron-ősszel begyűlt dokumentumokat vagy tárgyakat dolgoztuk fel, lajstromoztuk, megfelelő védettséggel látva elpakoltuk őket. Ezek többnyire felajánlásokból érkeztek be a Gazdaházhoz. Különféle használati tárgyak, illetve dísztárgyak, papír alapú dokumentumok. Ezen kívül pályázatot írtunk. Megint beadtuk a Népi Építészeti Programhoz a soron következő pályázatunkat. Idén a nyílászárók felújítását céloztuk meg. 30 darab nyílászáró van a Gazdaházban. Ez nagyon nagy szám. Ezeket a program előírásainak megfelelően szeretnénk felújítani. Nagyon bízunk abban, hogy idén is nyerünk ezen a pályázaton. Ami nehezíti a munkát, az az, hogy itt nem nyílászáró cseréről van szó. Egy részletes szakmai leírás alapján meghatározott, hogy melyik ajtót, ablakot kell teljes egészében kicserélni, illetve melyiket kell helyreállítani bizonyos alkatrészek cseréjével. Ez egy több hónapos munka lesz.

Az Alapítvány idén már ötödik alkalommal rendezte meg a téli előadássorozatot, amely nagy népszerűségnek örvendett ezúttal is a lakosság körében. A témák között szerepelt a Cs. Szabó család története, a berekfürdői üveggyár és karcagi református iskola múltja, valamint Hruscsov 1958-as látogatásának különleges krónikája is.

Nagy Emese- elnök-Bengecseg Alapítvány
- Első alkalommal én tartottam előadást, mint néprajzkutató. A Gazdaház hajdani tulajdonosának, a Cs. Szabó családnak a történetéből négy fejezetet emeltem ki. Arra próbáltam rávilágítani, azt értelmeztem, hogy a 20. század eseményei kapcsán milyen változások történtek a családban, illetve család életmódjában. Hogyan élték meg a 20. század kríziseit, a világgazdasági válságot, a világháborút, majd az 50-es éveket. Második alkalommal Elek György helytörténész emlékezett Suha Zoltánra, aki a berekfürdői üveggyár vezetője volt, illetve üvegszakipari mérnök. Ő január végén hunyt el. Úgy gondoltuk, hogy egy mini fátyolüveg kiállítással és ezzel az előadással emlékezünk rá. Harmadik alkalommal Éliás János történészkutató, a Györffy István Nagykun Múzeum történésze, a „Karcagi Református Iskola története az alapítástól az Entwurf-ig” című előadását tartotta meg. Nagyon szeretjük a helyi történészünk előadásait. János erről a témáról már adott elő. Mindig nagy érdeklődéssel figyeljük, hogy milyen újabb kutatási eredményeket tud nekünk bemutatni. Negyedik alkalommal ismét Elek György előadását hallgathattuk. Ekkor a Bereki Gyógy- és Strandfürdő frissen- ropogósan elkészült történetéről hallhattunk. Ez a kötet még nem jelent meg, ebben az évben várjuk, hogy kijöjjön, viszont az összefoglalót már hallhattuk itt a Gazdaházban. Végül ötödik alkalommal, február 25-én Hruscsov 1958-as karcagi látogatásának krónikájáról mesélt dr. Pintér Zoltán Árpád tanár, történészkutató.

Nagy Emese hozzátette, hogy a Bengecseg Alapítvány célja továbbra is az, hogy ráirányítsák a figyelmet a helyi kulturális értékekre, a helyi történetekre. A 20. század történetei jobban megérthetőek akkor, hogyha nem csak a nagy történelmi vonulatokat halljuk az előadóktól.

Nagy Emese- elnök-Bengecseg Alapítvány
- Ha csak annyit hallunk, hogy az 50-es évek végén Magyarországon rendszeresen megjelent a szovjet delegáció és látogatást tett itt és ott, az kevésbé érdekes, kevésbé teszi érthetővé a korszakot. Ha azt mondjuk, hogy 1958-ban Hruscsov Karcagon járt, elment a Béke TSZ egyik tehenészeti telepére, ott X.Y. ember vezette körbe, egy másik X.Y. hajtotta a kocsit, a városi díszes fogatot, amivel kiment. Ezzel, azt hiszem, fel tudjuk kelteni a helyiek érdeklődését a helyi történetek iránt, és jobban megérthetünk az országunk történetére, illetve a társadalmi változásokra vonatkozó információkat is.

A tavasz közeledtével egy különleges műfaj, a mesekocsma is bemutatkozott Karcagon. A Városi Könyvtárban tartott eseményen az élőszavas mesemondás hagyományát élesztették fel a Hagyományok Házában végzett helyi szakemberek. A várt huszonöt fő helyett több mint százhúszan érkeztek. A gyerekek és felnőttek párnákon, vagy akár a földön ülve hallgatták a történeteket.

Nagy Emese- elnök-Bengecseg Alapítvány
- Két évvel ezelőtt Szabóné Kata, illetve tavalyi évben Gánóczy Feri és Ferencziné Irénke helyi pedagógusok elvégezték a Hagyományok Házában az élőszavas mesemondás képzést. A történetmesélés, a mesék elmondása alapvetően minden hagyományos kultúrának a része volt. A hagyományos magyar népi kultúrában gyökerező mesemondás már-már kiveszett, de még napjainkban is él néhány olyan mesemondó, aki élőszóval meséli azokat a történeteket, amiket az ő közösségében tanult meg más mesemondóktól. Amelyeket ő formált saját képére, és amelyet még most is örömmel és kedvvel elmond bizonyos közösségekben. Ennek a módszertanát, azt, hogy miben sajátos ez az élőszavas mesemondás, ezt fogta össze a Hagyományok Háza. Segítségül hívta a még élő mesemondókat, kialakított, kidolgozott egy olyan módszertant, amelynek alkalmazásával tovább lehet adni ezt a tudást. Ennek volt az első próbája itt Karcagon. A mesekocsma ez egy létező műfaj, nem mi találtuk ki. Talán nem is annyira szerencsés egyébként a megnevezés. Sokak számára furcsa képet nyújt a mese és a kocsma összehangolása. Alapvetően egy felnőtt műfajról van szó. Mi első alkalommal felnőtteknek és gyerekeknek is meséltünk. Szerettünk volna több generációt vendégül látni, és szerettük volna, ha a kicsiktől az egész idősekig hallhatják a meséinket. Örömmel mondhatom, hogy öt asztalt tettünk ki öt-öt székkel, több mint 120-an voltak a rendezvényen. Kis túlzással a csilláron is lógtak, párnákon, földön ültek. Azt gondolom, hogy mindenki nagyon jól érezte magát. Reméljük, hogy a folytatásban is hasonló érdeklődésre tarthatunk majd számot. Köszönjük a mesemondóinknak azt, hogy gazdagították a programjainkat a megjelenésükkel.

A Bengecseg Alapítvány példája jól mutatja, hogy a helyi közösség és a hagyományok ápolása mekkora érdeklődést válthat ki. A Gazdaház programjai a tervek szerint tavasszal is folytatódnak majd erről majd egy későbbi riportunkban tájékoztatjuk nézőinket.