Ebben a könyvben a szerző a Karcagi Hírmondóban 1997-2014 között megjelent parlamenti napló írásaiból válogatott.

- Varga Mihály egyike a Magyar Országgyűlés azon tagjainak, aki a rendszerváltástól, 1990-től képviselőként nemcsak figyelő, de cselekvő tagja is a magyar törvényhozásnak, aki kellő rálátással rendelkezik az elmúlt 30 év politikatörténetére. Ennek a rövid summázata a most megjelent Parlamenti levelek Kumániába kötet, amely a későbbi generációk kutatói, történészei, helytörténészei számára nagyon fontos adatokkal szolgál - mondta dr. Nagy Molnár Miklós múzeumigazgató ajánlásában, aki szólt arról is, hogy amikor Varga Mihály budapesti képviselő lett, akkor sem feledkezett meg szülővárosáról, Karcagról, erről a kötet utolsó írása is szól.

A kötet anyagát több mint 400 írásából állította össze a politikus, akitől jelen idejű történelmi beszámolót olvashatunk az ezredforduló és az azt követő évek eseményeiről, az ország és a választókerület fontosabb eredményeiről, a politikai csatákról és az elvégzett munkáról.

- Hogyan született meg a könyv? - kérdeztük Varga Mihályt a bemutató után.
- 1997-től 2014-ig írtam a karcagi újságba rendszeresen, amikor parlamenti ülés volt, egy Parlamenti Naplót. Néhány évvel ezelőtt a kollégáim mondták, jó lenne ebből kimazsolázni egyet-kettőt, s kommentárral ellátva egy könyvbe összefoglalni, hiszen húsz évvel ezelőtti dolgokra már nem biztos, hogy emlékeznek akár a maiak sem, pláne a következő generáció. A könyv így állt össze - mondta a miniszter.

- Szép emlékek kötnek ide, volt, amikor kormány, volt, amikor ellenzéki oldalon voltunk, volt, amikor öt perc alatt kellett megírni egy anyagot, volt, amikor egy este volt rá - ezt mindig a helyzet hozta magával. Ebben a válogatásban nem a teljes írás jelenik meg, hanem kis szemelvények, hozzá tűzve dokumentumok, jegyzetek, fotók, hogy érthető legyen a mai közönség számára is. A 17 évnek voltak akár sorsfordítónak is nevezhető eseményei is, mert ha annak idején megvalósul az akkori kormány elképzelése, hogy bezárják a karcagi kórházat, akkor lehet, hogy már nagyon sok gyereknek nem kell Karcag szerepelne születési helyként a személyi igazolványában. Vagy ha mondjuk a vasútállomás céltalanná válik, mert Tiszafüred felé már megszűnik a szárnyvonal, akkor szintén valamit veszít a város. Ebben közös nagy erőfeszítések és küzdelmek voltak, nagyon sokan éreztek velünk, csatlakoztak a dolgainkhoz akár csak egy aláírással, akár szimpátia tüntetésen való részvétellel. Szép emlékek kötnek ehhez az időszakhoz, remélem, aki belelapoz a könyvbe, annak is felidéződik belőle néhány.

- Elhangzott, hogy a szülővárosa szereti önt, s ön is szereti Karcagot,jó példa, hogy jótékony célra ajánlja fel a könyv bevételét.

- Igen, arra gondoltam, hogy miután a könyv megszületett, keresünk neki valami jótékony célt, és polgármester úrral beszélve arra döntöttünk, hogy a gyepmesteri munkák ellátásához egy kis támogatás sosem árt, ha van. Így aki megvásárolja a könyvet, azt a célt is szolgálja, hogy a város rendezettebb, tisztább, élhetőbb legyen. A ma esti alkalom 300 ezer forintot hozott a konyhára, ezt továbbítani fogjuk az illetékeseknek. Remélem, hogy ami még van könyvünk is elfogy, s az is ezt a jó célt szolgálja.