Ez a szőlő körülbelül negyven éves, akkor lett ültetve, még az akkori őslakók, tulajdonosok rakták le. Ez a vastag ág azt jelképezi, azóta vannak új hajtások, mert szükséges lenne frissíteni ezt a szőlőt.

Narráció: Nem minden társasház büszkélkedhet olyan szőlőlugassal, mint ez a szolnoki. Hogy milyen indíttatásból ültette valaki, az az itt lakók előtt sem ismert, hiszen az olasz fajtájú szőlő cukorfoka alacsony, inkább savanykás, mint édes.

KOVÁCS SÁNDOR:
- Azért van ez, mert kevés gondozást igényel, valamikor ez igaz volt, most már azért több gondozást igényel. A földszintről, abból a vastag ágból jön fölfelé ez a rész, itt ágazik mind a két oldalra, és hát elég sűrű, nagyon jó dolog ez a szőlő az én szempontomból. Egyrészt lefogja a port, porfogó, porszűrő pontosabban, zajszűrő szerepet is betölt, meg hűvöset ad nyári időszakban.

A házban élők természetesen megszokták a nem mindennapi épületdíszt. Sőt, döntő többségük szereti is. Az elszáradt, megbarnult leveleket leszedik, időnként pedig metszik az ágakat.

ESZES BÉLÁNÉ:
- Végülis hát negyvenöt éve, hogy itt élünk, és olyan öt- hat évre rá, hogy beköltöztünk, szerintem akkor lehetett, hogy a földszinten lakó elültette az első szőlőtőkét. Eredetileg két nagy tőke volt tulajdonképpen és akkor ez az egy lett, ami megmaradt és ugye végig lett futtatva fel a második emeletig.

Évekkel ezelőtt az egész ház homlokzatát behálózta a szőlő, ma már csak egyetlen főága maradt.

KÁNTOR GYÖRGY:
- Szeretem a , gyümölcsöt. És tényleg ehető volt. Ide feljött körülbelül évente öt- hat kiló szőlő volt rajta. Nem sok, de ehető. Mondom, körülbelül ekkora fürtök.

Szüretet mégsem tartanak a lakók, ugyanis a termést a környék madarai hordják el. A madárszüret miatt ugyan összepiszkolódnak a járólapok, de az itt élők emiatt sem bánkódnak, hiszen övék az egyetlen szőlőlugasos társasház Szolnokon.