Aki most a Városháza előtt elmegy, láthatja, hogy felújítják az ott álló I. világháborús emlékművet. Amikor körbeállványozták és a polgármesteri hivatal szakemberei felmentek körbefotózni a szobrot, akkor derült ki, hogy a gyalogos katona melletti lovas huszár sapkáján egy lövés nyoma látható. Erről a fotót Kacsándi István, a hivatal munkatársa készítette. Ezt mutattuk meg dr. Pintér Zoltán Árpád hadtörténésznek, akit arról kérdeztünk, szerinte mikor keletkezhetett a lövés?

- Azt, hogy pontosan mikor keletkezhetett, nem tudjuk, de mint a város történetével foglalkozó történész, azt valószínűsítem, hogy 1944 októberében, amikor nagyon intenzív harcok zajlottak a városban. Valószínűleg egy gyalogsági fegyver lövése érhette a szobrot, s hogy ez célzott vagy véletlen, azt utólag nagyon nehéz bizonyítani, a körülmények mindenesetre érdekesek.

- Mit kell tudni a szobor történetéről?

- 1914. szeptember 17-én a református egyház egyháztanácsülésén dr. Dobray László református főgondnok kezdeményezte a távoli harctereken (ekkor Szerbia és Galícia) elesett, a harcterek jeltelen sírjaiban nyugvó karcagi illetőségű katonák kegyeletének ápolására egy emlékoszlop létesítését.206 Az akkor még épp csak átadott, s előterében még angolparkkal díszített karcagi városháza épület előtti üres térre tervezett emlékoszlop megvalósulásáig végül hosszadalmas, több évtizedes út vezetett. Nt. Madarász Imre elnök–lelkész illetve a városvezető dr. Szentesi Tóth Kálmán polgármester, református presbiter is támogatta az ötletet. A nemes kezdeményezés a háború gyorsan fokozódó társadalmi terhei (újabb korosztályok hadbahívása, rekvirálások, hadsegélyező mozgalmak tömeges támogatása, a közellátási gondok megjelenése és az erre reflektáltan bevezetett jegyrendszer) miatt egy időre háttérbe szorult. 1916 májusára újra aktuálissá vált. Szentesi Tóth Kálmán polgármester addigi háborús ihletésű verses írásait kötetbe rendezve (Költemények) a bevétel teljes összegét a hősi halottak emlékművének alapjára ajánlotta fel, mely több kisebb–nagyobb adománnyal együtt 1916 júliusáig 1158 koronányi összegre nőtt. Az 1917-es és 1918-as év az egykor jómódú várost a hadigazdasági elvonások miatt már az összeomlás szélére sodorta, így a háború végéig sem történt előrelépés

az emlékmű ügyében. A háborús összeomlás 1918. október végi – november eleji válságát követő 1920 márciusáig tartó másfél zavaros év, különösképp a Tanácsköztársaság 38 napos karcagi fennállása, majd a 10 hónapos román megszállás ideje, félresöpörte a méltó katonai emlékmű megvalósítását. Az emlékmű kivitelezése a konszolidáció idején, 1925 márciusában került újra a városi képviselőtestület elé, de az addigra összegyűlt 11.740.000 koronás összeg a súlyos infláció miatt lehetetlenné tette egy méltó emlékmű emelését.208 A pénzügyi konszolidáció 1926 után érezhető áldásos hatásai sem tudták meggyorsítani a közel hétszáz hősi halott kegyeletét méltóképp őrző emlékmű megépítését, mert az 1920-as évek második felében a város a Kultúrpalota céljaira különített el pénztartalékokat, majd a válság begyűrűzése minden nagyobb városi célt ellehetetlenített vagy jelentősen hátráltatott. 1936. december 29-én került polgármesteri székébe egy impulzív, már a háború utáni Magyarország viszonyai között felnevelkedett (ekkor 29 éves) polgármester, dr. Sántha Miklós, aki a városi közvélemény egyre sürgetőbb nyomásának engedve ismét felkarolta az emlékmű állítás ötletét. 1937 februárjában kiírásra került egy pályázat, melyen Gáldi Gyula budapesti szobrász pályázata lett a befutó, mészkő talapzaton álló bronz szoborkompozícióval, melynek gyalogos alakja az egykori 68. közös Jász–Kun gyalogezredet, lovas alakja az egykori 13. közös Jász–Kun huszárezredet szimbolizálta. Az 1938 őszére a Városház előtti elegáns dísztéren felállított szoborkompozíció mészkő talapzatára 1938. december 13-án került fel márványtáblákra vésve annak a közel 700 főnyi hősi halottnak a neve, akikkel Karcag a Nagy Háború oltárán adózott.

Az 1939-es esztendő számos, az ország és a település életét is alaposan felbolygató eseménye miatt végül az emlékművet igen soká, 1939. október 15-én avatták fel, az esemény fényét emelendő, egybefűzve a kunok 700 éves betelepedési évfordulója alkalmából rendezett városházi díszközgyűléssel.

- Miért csak most derült fény a lövésre?

- A bronz sajátossága, hisz rézötvözetről van szó, hogy korrorálódik, így a rézpatina, ez a zöldes-fekete réteg, eltakarta a lövés nyomát, mely egyébként is olyan szögben és helyen van, ami a földről eddig nem volt látható. Amikor most homokfúvással a szakemberek megtisztították, akkor derült fény a lövés nyomára - magyarázza a történész. Én itt a körülmények izgalmasságát és furcsaságát emelném ki, vagyis, egy I. világháborús emlékművön, amit a két világháború között építettek, hogyan keletkezhetett a II. világháborús sérülés. Karcag ezer szállal kötődik a magyarság történelméhez, különösen érdekessé teszi, hogy 1944 októberében a város számos más településsel együtt, nagyon súlyos háborús károkat szenved.

Karcagot 1944. október 8-án éjszaka éri el a szovjet vörös hadsereg II. ukrán hadsereg gépesített csoportjának az előőrse, akik gyakorlatilag fél óra alatt birtokba veszik a várost. Másnap a Kisújszállás - Kunmadaras térségében diszlokált német 13. páncélos hadosztály ellentámadást hajt végre a város ellen és a városközpontban lévő szovjet parancsnokságot és az itt hagyott két lövész századot kisöpri a városból. Ekkor számos egyházi és közigazgatási leírásunk van arról, hogy a városban rendkívül kemény harcok dúlnak. Október 11-ig a város a németek kezében van, ez az a pont, amikor a Kisújszállás - Karcag - Püspökladány térségbe vezényelt szovjet támadó páncélos alakulatok bekerítik a várost és október 12-én egy totális, minden irányból végbevitt támadás éri a települést. Akkor 500 német katona és 5 német harckocsi esik áldozatul, a szovjet veszteségekről nem tudunk. A városközpont iszonyú kemény háborús károkat szenved, a mai református gimnázium épületét bombatalálat éri, a Kálvin-ház bombatalálatot kap, pergőtűz éri a központot. Könnyen eléképzelhetőnek tartom, hogy maga a Városháza is valamilyen megfigyelőpont lehetett, vagy akár gyalogos csapatok vették birtokba, s az itt zajló harcok folyamán valószínűsíthető, hogy ekkor kaphatott találatot a szobor is. Ez nagyon izgalmas kérdés, ami további kutatómunkát is követel majd - hangsúlyozza dr. Pintér Zoltán Árpád, akitől megtudtuk, hogy a felújítás után újabb nevek is kerülnek fel majd az I. világháborús emlékműre. Eddig 649 név szerepelt az emlékművön, ami azért érdekes, mert az eredeti veszteséglistáknak picit ellentmond, ugyanis 1925-ben 555 nevet tartottak számon, ezt bővítették ki 649-re. A felújítást megelőző történeti vizsgálaton a hivatal munkatársaival fényt derítettünk arra, a lista így sem teljes, összesen 803 hősi halottat találtunk. Minden adatnak utánanéztünk a levéltárban, minden esetben a város hősi halottjáról van szó, így lesz mostantól teljes a lista - magyarázza a hadtörténész, aki a lövést kapott huszár történetére próbál most levéltári, egyházi, közigazgatási feljegyzésekben adatot találni.