- tudtukmeg Lévai Kálmán nyugállományú tűzoltó ezredes kirendeltség-vezetőtől, aki azúj helyen már rendezi a kiállítást.

- Tűzoltóként is foglalkoztatott a múlt, miután sok minden gyűlt a kezünk alatt a múlt emlékeiből, felújítottunk régi kocsi fecskendőket, már nem használt eszközöket. Így érlelődött a gondolat, hogy ezt valahol ki kellene állítani, közkinccsé tenni. Nyolc éve az akkori városvezetés a szociális otthon épületében ajánlott felüzlethelyiséget erre a célra. Itt rendeztük be a Tűzoltó Történeti Kiállítótermet. Látogatók is voltak szép számmal. Voltak, akik vidékről érkeztek, ha iskolás csoportok jöttek, megmutattuk a régiségeket, majd a mai eszközöket, felszereléseket. Büszkék is lehettünk a fejlődésre, hiszen a korábbi évek erőfeszítéseinek köszönhetően kicserélődtek a tűzoltó járművek, eszközök.

A régi és az új összehasonlíthatóvá vált a látogatók számára. Nyitottak voltunk a felnőtt lakosok felé is, de volt olyan fiatal is, aki évente ellátogatott, gyűjtötte az ismereteket - titokban talán épp tűzoltónak készült. Amikor elkezdődött az épület teljes felújítása, kénytelenek voltunk kiköltözni és elraktározni a „kincseket”. Most nagy örömünkre szolgált, hogy egy másik helyen 2023 májusában újra megnyílhat a Kiállítóterem - mondja Lévai Kálmán, aki számára a 2024-es év is fontos még.

- Szabó Ágoston 1924-től 1940-ig volt a tűzoltóparancsnok, azóta létezik folyamatosan tűzoltóság Karcagon. Természetesen előtte is voltak tűzoltóságok, neki szeretnénk emléket állítani nemcsak azzal, hogy róla neveztük el a Tűzoltólaktanyát, hanem szeretnénk felkutatni a sírját is.

- A másik cél az utánpótlás nevelés, a fiatalokat a tűzoltó hivatás felé irányítani.Lévai Kálmán tűzoltó gyűjteménye első darabját 1980 karácsonyára kapta feleségétől.

- Ha már tűzoltó lettem, akkor legyen tűzoltóautóm címmel, onnan kezdődött el a gyűjtés, hiszen a baráti körben, a rokonságban nagyon jó alany lettem innentől kezdve, mert ha valami jópofa tűzoltóautót, makettet láttak, akkor azt karácsonyra már hozták is nekem. Én meg örültem neki, az irodámat is jól ki lehetett vele dekorálni, egy tűzoltóságon, tűzoltóhoz méltóan. Aztán jöttek a külföldi kapcsolatok, Erdélyből Csíkszentkirály, Bögöz, Székelykeresztúr, a Délvidékről Bácskossuthfalva, részben úgy, hogy tudtuk őket különböző eszközökkel támogatni, részben úgy, hogy tanfolyamokat tartottunk nekik. Mindegyik sikeres történet, de amire a legbüszkébbek lehetünk, az Bögöz, aki segítséget kért tőlünk, s amikor elmentünk hozzájuk megnézni mit is szeretnének, s mivel tudnánk segíteni.

Olyan szerencsénk volt, hogy akkor felszámolták a szolnoki papírgyári tűzoltóságot és a tűzoltóautóját a vezérigazgató felajánlott a bögözieknek. Látni kellett volna az ottani embereket, ahogy beültek a kocsiba, volt, aki csak úgy állt és nézte és potyogtak a könnyeik, hogy még ilyen ott náluk, abban a kis községben nem volt. Azóta szépen fejlődik ez a tűzoltóság is, a kapcsolat azóta is fennmaradt. Lehetne még sorolni a számtalan élményt, de a kiállításon szívesen mesélek majd az érdeklődőknek - ígéri Lévai Kálmán, hiszen nyugdíjasként ő fogadja majd a látogatókat.

Gondol a gyerekekre is, mert az udvarra ki lehet majd venni a távirányítós tűzoltóautókat, de a puttony fecskendőt is ki lehet majd próbálni, de a mai tűzoltóságot is megmutatjamajd az érdeklődőknek.