A Jászkun Redemptio Emléknapjára szervezett megemlékezésen a Jászkun Redemptio Emlékharangjánál részt vett F. Kovács Sándor, városunk és térségünk országgyűlési képviselője, Hubai Imre, a Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Közgyűlés elnöke, Szele -Király Andrea, a Karcagi Járási Hivatal vezetője, Szepesi Tibor polgármester, Sári Kovács Szilvia alpolgármester, Gyurcsek János alpolgármester, Györfi Sándor Kossuth-díjas szobrász, emeritus jászkun-főkapitány és az intézmények, civil szervezetek képviselői.

A megemlékezésen közreműködött dr. Nagy Molnár Miklós múzeumigazgató, továbbá a Kováts Mihály Huszárbandérium huszárjai. A Karcagi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola tanárainak műsora után Illéssy Ádám emeritus nagykunkapitány, az Illéssy kapitányok leszármazottja mondott emlékező beszédet, amelyet az alábbiakban közlünk:

Tisztelt Megemlékezők a Redemptio Emlékünnepén!

Mondd el fiadnak …

Pontosabban idézve: „Beszéljétek el azt a ti fiaitoknak, és a ti fiaitok az ő fiaiknak, és azoknak fiai a következő nemzetségnek.” kötötte már 3.000 évvel ezelőtt az akkor élők lelkére Joel próféta.

Miért jutott eszembe ez az üzenet? Mert néhány hete Budapesten találkoztam egy korombéli, innen, a Nagykunságból elszármazott atyafival és kiderült, hogy még soha nem hallott a redemptioról. De legyünk őszinték: fiatal korban mi sem sokat hallhattunk az iskolában a redemptioról. Az országos tanrendben, a történelem tankönyvekben talán még most sem említik. És ha e csodálatos történelmi eseményről valakinek sem a családja körében, sem a kun identitás iránt elhivatott nevelők nem meséltek, akkor az illető valóban nem hallhatott a redemptioról.

Ki hát a hibás, hogy ilyen ismerethiány alakult ki? Lehet politikai indítékokat is felfedezni a múltban és a régmúltban. Hiszen sem a19.századi Habsburg-ház, sem pedig a sokunk által még megélt politikai rendszer nem volt érdekelt az önállósodás, a saját identitás, a szabadság eszményképének és emlékének az erősítésében.

De ugyanúgy felmerül a mi felelősségünk is, hogy képesek vagyunk-e elmondani a fiataloknak a történelmünket? Vajon el tudnánk-e mondani tömören, szabatosan – akárcsak néhány mondatban –, hogy mi volt a redemptio lényege? És főleg, van-e szándékunk megszólalni? Fontos-e ez nekünk, idősebbeknek? Fontos-e számunkra az, hogy az utánunk következő nemzedékek erősödjenek kun identitástudatukban és emiatti büszkeségükben?

De, fel kell vetnem azt a kérdést is: van-e a saját családunkban akkora tekintélyünk, hogy gyermekeink vagy unokáink szívesen odaüljenek mellénk és meghallgassanak minket? Mert a fiataljainknak sem könnyű. Ők már egy egészen más világban élnek, más értékekkel, más értékrenddel, más vágyakkal és – ha mondhatom így – más rabság alatt, a technika uralmának és a luxus vágyának a rabságában.

Ez az új korszellem.

De az is kérdés lehet, hogy a mostani egyenjogú társadalom fiataljainak a redemptio kulcsszavai mennyire érthető fogalmak, mint pl.: autonómia; önálló igazgatás, önálló bíráskodás és önálló adózás; koronabirtok / megváltott tőkeföld; kollektív nemesség /jobbágyi alávetettség / szabadparaszti jogállás. Azonban elmélkedéseim helyett mégis az lesz a leghasznosabb, ha most összefoglalom a redemptio lényegét. A kunok közel 800 éve, 1239-ben települhettek be az akkori Magyar Királyságba. Kun őseink betelepülésükkor vállalták: hogy elfogadják a letelepült és keresztény életmódot, felajánlották hadiszolgálataikat az uralkodónak cserébe viszont: részleges adómentességet nyertek, területi autonómiát kaptak, belső életüket és törvényeiket maguk szabhatták, később ez kiegészült az önálló adózás gyakorlatával, elszámolással pedig csak közvetlenül a nádornak tartoztak kapitányaik vezetésével.

A kunok és a velük közös jogi kötelékbe sorolt jászok, a szabad kunok és jászok örökös kiváltságai alapján alkották a Jászkun Kerület politikai és gazdasági egységét. Ne feledjük: ez egy olyan különleges jogállapot volt, amelyhez fogható nem volt az akkori Európában! Azonban a pénzszűkében lévő I. Lipót Habsburg uralkodó 1702-ben a korona birtokon kialakult Jászkun Kerület tulajdonjogát törvénytelenül(!) eladta. Ezzel megszűntek a kunok és jászok kiváltságai és jobbágysorba süllyedtek. Idegen tulajdonos, földesurasága alá. 40 évvel később a kunok és jászok szervezett mozgalmat indítottak a régi szabadságaik visszaszerzéséért. Összefogásuk, és óriási összegű anyagi felajánlásaik eredményeként 1745. május 6-án Mária Terézia királynő engedélyezte a jászkunok megváltakozását, ezzel visszaállítva a szabad kunok és jászok - azaz a Jászkun Kerület - korábbi kiváltságait és önállóságát. Ez a hatalmas anyagi áldozatok és katonai kötelezettségek teljesítéséért elnyert megváltakozás a Jászkun Redemptio.

Talán nem lesz nagy tiszteletlenség vagy kegyeletsértés részemről, ha most fiatalos nyelven, SMS stílusban, reklám-szlogenszerűen foglalom össze a redemptio lényegét: önálló vagy, mert megérdemled; kiváltságaidért megdolgoztál - őseid is - te is; majd törvénytelenül elveszik tőled jogaidat - tulajdonodat; aztán küzdhetsz azért, hogy megengedjék, hogy magas feláron visszavásárolhasd mindazt, ami a tiéd volt - és megcsinálták.

Végül felmerül a kérdés:mi a mi feladatunk a jelenkorban?

Feladatunk az, hogy nagy tisztelettel és kegyelettel emlékezzünk felmenőinkre. Értékeljük az akkori áldozatvállalásukat, kitartó munkájukat és felelősség tudatukat, s mindenekelőtt szabadságvágyukat, hogy a redemptio óriási áldozatait meghozták! S ne feledjük, ennek eredménye a mai napig kihat a mi életünkre és kun-tudatunkra! Hajtsuk meg fejünket elődeink előtt!

És -„Mondd el fiadnak”! - zárta szavait Illéssy Ádám, majd a jelenlévők megkoszorúzták az emlékművet és megkongatták a Jászkun Redemptio Emlékharangját.