-Kováts Mihály élete és hősi halála bizonyítja, hogy méltó rá az utókor emlékezete. Ünnepel egy város, egy oktatási intézmény, egy baráti társaság és egy helyi közösség. Szép hagyomány, hogy itt, az emlékparkban, azon a helyen, ahol a legendás kapitány szülőháza egykoron állott, emlékezünk. A Kováts kapu az emlékparkkal városunk nagyra becsült értékét képviseli, Kossuth-díjas
szobrászművészünk, Györfi Sándor alkotásaként. Valahányszor megállunk itt, Fabriczy Kováts Mihály emlékhelye előtt, a hófehérre meszelt falrészlet a nyitott kapuval átemel bennünket a legendás huszárezredes gyermekkorába.

-Képzeletünk kiegészíti a hófehérre meszelt falat, amely körülöleli az egykor itt álló nemesi portát, felépíti a házat az emlékpark zöld szőnyegén. Szinte látjuk, ahogy körülöttünk jár-kel a karcagi kisfiú, aki felnőttként az amerikai lovasság alapító atyja lesz. Fontos, hogy a legnagyobb tisztelettel éltessük emlékét és őrizzük a rendkívüli katona tisztességét és helytállását. Ezt a hagyományt ápolni kell, megbecsülni, továbbadni, mert ha nem tesszük, elvész és vele együtt elvész a múltunk is. Ma Fabriczy Kováts Mihályra emlékezünk, arra a hősre, aki életét a legszentebb ügy, a szabadság szolgálatába állította, felajánlotta kardját az Angliától elszakadni kívánó telepeseknek, és mint ahogyan írta; „semmit sem kívánok oly hevesen, mint hamar útra kelni, hogy ott, ahol a legnagyobb katonai szükség megköveteli, szakadatlanul éljek és haljak”. Végakarata teljesült, a hősi halál 1779. május 11-én érte utol a Dél-Karolina állambeli Charleston városánál.

Emlékező beszédet dr. Fazekas Sándor országgyűlési képviselő,
korábbi földművelésügyi miniszter mondott.

Dr. Fazekas Sándor:

Egy háromszáz éves évforduló alkalmából gyűltünk most össze,hiszen háromszáz évvel ezelőtt született Fabriczy Kováts Mihály, azegyik leghíresebb karcagi, az egyik leghíresebb magyar huszár és katona, akit talán Amerikában még jobban ismernek és több helyen tisztelnek, mint itt Magyarországon. Igazán kalandos életút az övé, egy olyan karcagi világból indult, amely már régen a múlt ködébe vész, mégis szabadságszeretete és egyénisége személyes teljesítményein keresztül itt van velünk. 1978. január 6-án, amikor Cyrus Vance amerikai külügyminiszter hazahozta a Szent Koronát a magyar nemzetnek, amely államiságunk jelképe, akkor hívta fel a figyelmet arra, hogy van Amerikában egy megbecsült magyar katona, Fabriczy Kováts Mihály, aki karcagi származású és akire ott büszkék, és akire mi is büszkék lehetünk. Emlékét ápolnunk és őriznünk kell, kitartása és emberi kvalitása példaképként kell, hogy álljon mindannyiunk előtt. 1978 azért is hasznos volt, mert ráirányította a figyelmet a korra, amelyben Kováts Mihály élt és lehetővé tette azt, hogy vele foglalkozzanak azok a történészek, közéleti személyiségek, helytörténeti kutatók, akik számára ez addig nem volt lehetséges.

Azóta pedig egy nagyon komoly tudományos és hagyományőrző munkával dicsekedhetünk, melyért hálával tartozunk azoknak, akik az emlékeket gyűjtik, a régi iratokat tanulmányozzák és ezekből publikálnak. Köszönettel tartozunk mindazoknak, akik ápolják az emlékét és évről-évre megemlékeznek Kováts Mihályról, és különöröm, hogy újra éled- nek kapcsolataink az Amerikában élő magyarokkal a Kossuth és Hungary Alapítványokon keresztül. Kováts Mihály a 1700-as évek közepén született, a redemptio kihívásával küzdött akkor a jászkun társadalom, a városkép is teljesen más volt akkor és a lakosságszám is jóval kisebb volt. Sok dolog változott azóta, de az emberek mentalitása, a kun identitás nem változott. Azért vagyunk most itt, hogy azokat az értékeinket, amelyeken a mindennapjaink alapulnak, fenntartsuk és ezáltal továbbra is erős közösség legyünk a jövőben is.

Parlovics Olivér, a Karcagi Kováts Mihály Általános Iskola 7. a osztályos tanulójának szavalatát követően az intézmények,egyesületek, alapítványok, civil szervezetek képviselői helyeztek el koszorút az emlékkapunál.