Egyáltalán nem példátlan ez a kép, illetve a kukorica ilyen állapota. Korábban hektáronként kilenc tonnás termésátlagot mértek országos viszonylatban, idén a hosszan tartó szárazság miatt jó, ha hat és fél tonnás hektáronkénti átlaggal tudnak számolni a gazdák.

DOMJÁN SÁNDOR, főmérnök:
- A gazdák most már nagyon gondolkodóba esnek, hogy termeljenek- e kukoricát. Mert egy nagyon kockázatos növénnyé vált több oldalról is. Kockázatos, mert az input anyagok ára az egekbe szökött, a termény ára viszont teljesen kiszámíthatatlan. Csak ha két évet megyünk vissza, a felére csökkent. Tehát ekkora hullámzást nagyon nehéz lekövetni.

A hőstressz leginkább Bács- Kiskunban és Csongrádban tizedelte meg a táblákat, de Jász- Nagykun- Szolnok Vármegyében is komoly az aszálykár. Azok a gazdák, akik- elsősorban anyagi lehetőségeiknek köszönhetően- át tudtak állni az öntözéses gazdálkodásra, azok jó terméssel számolhatnak. Esetükben a „jó termés” azt jelenti, hogy nem, vagy csak alig fizetnek rá idén a kukoricára. Akik viszont ezt nem tudták megtenni, komoly veszteséggel kénytelenek számolni, hiszen a vetőmag, a növényvédő- szer, az üzemanyag, a mezőgazdaságigép ára is jelentősen emelkedett. A kukorica ára viszont alig, vagy semmit.

DOMJÁN SÁNDOR, főmérnök:

- A növénytermesztésben ez persze nem új, hogy évente változnak az árak, évente van hullámzás. De ilyen drasztikus hullámzást, amit a háború okozott, ez nem volt jellemző soha.

Az idei aszályt az teszi még inkább veszélyessé, hogy már nem csak a talajból fogyott el a víz, hanem a légkörből is. A Nagykunságban egyáltalán nem ritka, hogy olyan páratartalom- értékeket mérnek a gazdák, amelyek az afrikai sivatagokra jellemzőek.