A család most rendkívül boldog, hiszen senki sem hitt abban, hogy ennyi idő elteltével előkerülhet az elveszett kutyus.

– Azt hittem, hogy ez egy álom, és rettegtem, hogy mikor ébredek fel belőle – idézte fel a pillanatot a könnyeivel küszködve Tíria, amikor előkerült imádott kedvencük. – 2,5 évig volt távol, ez még számomra is rengeteg idő, nemhogy egy idős kutyának. Féltem, hogy nem fog felismerni, de amikor odanyomta a homlokát az enyémhez, tudtam, hogy emlékszik rám. Régen mindig így kért bocsánatot, amikor elé ültem és leszidtam valamiért, a tekintetével most is ezt üzente.

Zeusz 2021 nyarán tűnt el Tiszakécskén, amikor Tíria korábbi főbérlője egyszerűen kiengedte őt az utcára. A kutya ekkor már 8 éve a családdal élt, 2013-ban fogadták örökbe.

Éppen akkoriban gondolkoztam el azon, hogy szeretnék egy kutyát. Pár nappal később pedig ott ült Zeusz a gyerekek óvodája előtt, mintha csak az ég küldte volna hozzánk. Elvittem állatorvoshoz, hátha van benne chip, de nem volt. Mivel nem jelentkezett érte senki, úgy döntöttem, hogy megtartjuk, így chip is került bele, akkor azonban még nem tudtam, hogy helytelen adatokkal. A gyerekek szinte vele nőttek fel, így borzasztóan megviselte őket, amikor eltűnt – magyarázta az édesanya. – Egy ideig meséket gyártottunk arról, hogy hogyan fog előkerülni, de ahogy teltek a hetek, hónapok, már nem is beszéltünk róla, annyira fájt mindenkinek. A magunk módján meggyászoltunk Zeuszt, gondolván, hogyha még élne, a chip alapján már biztosan sikerült volna azonosítani. De persze azért reménykedtünk... – tette hozzá.

Tíria és a gyerekek azóta egy másik lakásba költöztek, azonban oda sem hiába vezette őket a sors. Az aktuális bérbeadó mutatta meg ugyanis Tíriának a Tiszakécskei Ebrendészeti Telep posztját, amiben Zeusz gazdáját keresték.

Azt hittem, hogy rosszul leszek. Az örömtől zokogva hívtam az ebrendészeket, és csak úgy cikáztak a gondolataim. Mivel nincs autóm, felajánlották, hogy elhozzák Zeuszt. Kiderült egyébként, hogy egy teljesen másik telefonszám volt hozzárendelve chipjéhez, amit azóta sem értek. Amikor megérkeztek, a kutya megszagolta a kezem, teljesen lemerevedett, zavartan nézett körbe, mint akinek lassan derengeni kezd, hogy hol is van. De miután később bocsánatot kért, onnantól kezdve ugyanúgy viselkedett, mint korábban. Bár egy kicsit megöregedett és félig süket lett, a kézjelekre, parancsszavakra mind emlékszik. Látszik, hogy valaki etette, biztosan nem az utcán volt. Nagyon hálás vagyok az őrangyalának, hogy gondoskodott róla, különben most nem lenne újra velünk.