- Ahogy megérkezett, a rajongók körbe vették. Nem első alkalommal jár már Karcagon. Szeret ide jönni?
- Abszolút. Nagyon-nagyon jó emlékeink vannak. Pont idefelé beszéltük a bátyámmal, hogy már több rendezvényen - szépségverseny, birkafőző fesztivál - is voltam, nagyon kedveljük ezt a várost. Most is nagyon vártuk a fellépést, gyönyörű utunk, szép időnk volt, tündéri közönség van, remek idő, úgyhogy mi kell még? Alig várom a koncertet, és csinálunk egy jó bulit.
- Milyen volt az első koncert a Covid után? Nagyon készültek rá és a közönség ezt hogyan fogadta?
- Tök őszinte leszek, kettős érzéseim vannak konkrétan a koncertekkel kapcsolatban, mert azt gondolom, hogy talán hálás vagyok én is bizonyos értelemben, mint sokan mások. Azt látom, hogy az emberek újra természetesnek vették, hogy van életünk, de szerintem hálásabbnak kéne picikét lenni és úgy tekinteni a jövőbe, hogy ki tudja meddig van. Azt látom, hogy persze az emberek ott vannak és élvezik, de nem látom azt az eufóriát amit gondoltam, hogy látni fogok majd a koncerteken, hogy minden embernek a keze-lába a magasba van és boldog, hogy újra kint lehet. Én ilyenkor picikét aggódok, hogy biztosan elég hálásak vagyunk érte? Szóval a Jóisten ne lássa, hogy így becsüljük meg azt, hogy visszakaptuk az életünket, hogy ott vagyunk és már kicsit unatkozunk a színpad előtt, mert most nekünk hirtelen szabadidőnk van. Szóval én borzasztóan boldog és iszonyúan hálás vagyok érte, hogy van újra picikét életünk, a családommal próbálok minél többet menni, kirándulni, együtt lenni, az embereknek is ezt tanácsolom, hogy becsüljük meg amíg tart, mert azt gondolom, látva a környező országokban hogy mi történik, ez a hirtelen jött szabadság attól félek hirtelen véget is fog majd érni. De ne legyen igazam.
- Ne legyen igaza. A gyermekének ez az otthonlét hasznára vált, jobban megismerték egymást?
- A gyerekem életéből mindig kivettem a részem, tehát igazából nekünk nem kellett jobban megismernünk egymást, az első pillanattól én nem egy vasárnapi apuka vagyok, mindent csinálok és iszonyúan apás is a gyerek egyébként. Szóval, a feleségemmel mi totális megosztásban viszünk mindent, így nem volt olyan folyamat, amiből kimaradtam volna. Ugyanúgy keltem éjjel amikor pici volt és mentünk sétálni babakocsival, így nekem nem a covid alatt kellett megismerkedni hál' Istennek a gyerekemmel, de tény, sokkal többet voltam otthon. Most, hogy az üzleti élet az embert újra beszippantotta, most is fantasztikusan sok, minőségi időt töltünk együtt. De például most, hogy elindultam koncertezni, mondja a gyerek, hogy apu ne menj el. Ebből a szempontból áldásos volt az idő, amit együtt töltöttünk teljesen hermetikusan. Amúgy is olyan terveink vannak családként, hogy picit kétlaki élet irányába gondolkozunk, ahol még inkább egymásra leszünk utalva, úgyhogy a gyerekem nem fog hiányt szenvedni belőlem ezután sem.
- Az utóbbi két hónapban jelentősen átalakult, közel 20 kilót fogyott. Belülről ezt hogyan élte meg? Mi volt az a pont, amikor úgy érezte, akkor most muszáj váltanom.
- Alapvetően az volt egy utolsó lökés, hogy hármas szintű zsírmájat diagnosztizáltak nálam, ami alapvetően a nagyon komoly alkoholproblémákkal küzdőknek egy tünete, problémája. Mivel én nem iszom, ez egy elég aggasztó dolog volt, ez alapvetően a kövérséggel és a helytelen táplálkozással függött össze. Ez nyilván az embert megijeszti, tudja, hogy nem jó, s van egy két és fél éves gyerekem, akit jó lenne még látni leérettségizni, ne adj Isten férjhez adni. Úgyhogy ez egy nagy lökés volt. Közben kifejlesztettem, kialakítottam egy olyan saját diétát és termékcsaládot, ami a sikertelen diétáim tapasztalataira alapozott. Próbáltam olyan dolgokat beletenni, hogy nekem mi volt az, ami nehézséget okozott, mi volt az, ami nem ment, amiért feladtam mindig és azokat kiigazítottam most, így alakult ki ez a saját módszer. Lelkileg is rengeteget változtam, tehát egyszerűen az, hogy nincs az a hashúzás, nincs a szorongás, magabiztosabb, egyenesebb az ember.
- Bátrabban mer tükörbe nézni?
- A tükör is nyilván jó érzés, az is hálás dolog, hogy XL-es, vagy XXL-es fiúból, most ez a póló amiben előtted állok, egy M-es. Ez egy jó érzés, de inkább azt mondom, hogy lelkileg és magabiztosságban annyira kottázni lehet a különbséget az embernek a kommunikációban, akár jobb műsorvezető lettem azáltal, hogy egy nagy adag szorongás, amit elviszi az energiáidat, meg a hasbehúzás, meg jaj, most hogy nézek ki - az nincs, és az ember büszke arra, ahogy odaáll a kamera elé, vagy odaáll egy beszélgetésbe valaki elé, úgyhogy ez jó. Külsőleg, belsőleg is fantasztikus átalakulás ez, borzasztóan hálás vagyok a sorsnak, hogy ezt 43 évesen végig tudtam csinálni.
- A Szerencsekerék is önnek kedvezett ebből a szempontból?
- Az is egy plusz motiváció volt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem és abból a szempontból is örülök, hogy a Szerencsekerék alatt még azt is ki tudtam próbálni, hogy mennyi energiám van, mert napi három adást vettünk föl. Igazából 10-12 óra forgatást végigcsinálni úgy, hogy az ember nincsen jól nehéz, az szinte nem ment volna.
- Ma egy búzagyűjtő jótékony napon lép fel. Úgy tudom, ön is szeret jótékonykodni.
- Nagyon sokat jótékonykodunk a feleségemmel. Egyetlen egy szabály van nálunk, soha nem úgy jótékonykodunk, hogy az valami szereplés legyen és soha nem ünnepeltetjük magunkat semmilyen adományért. A Covid alatt is rengeteg kórháznak, alapítványnak adományoztunk, segítettünk ténylegesen. Úgyhogy igen, abszolút fontos a számunkra, de soha nem azért, hogy utána like-okat vadásszunk belőle, vagy megünnepeltessük magunkat, de igen, nagyon fontos a segítés és ezt tanácsolom mindenkinek.
- A karcagi birkapörköltet kóstolta már és bejön önnek?
- Megmondom őszintén, most a diétámmal ezt nem tudom összeegyeztetni, de már korábban kóstoltam, s biztos vagyok benne, ha legközelebb jövök újra megkóstolom.