A Karcag Városi Önkormányzat Képviselő-testülete a város művelődése, művészeti élete érdekében végzett kimagasló munkájának elismeréseként a Karcag Város Kultúrájáért Díjat adományozta Barkóczi Zoltán előadóművésznek.

- Amikor megkaptam az értesítést, hogy megkapom ezt a díjat, először is meglepődtem, mert legutoljára gyerekkoromban kaptam olyan díjat, amikor elindítottak egy zongoraversenyen s én lettem az első, utána második díjat nem adtak ki, csak két harmadikat. Természetesen örültem neki - mondta a díjazott, aki ötven éve elmúlt, hogy a művészi pályán van, így sok neves művészt kísért már.

- Sokáig volt családi zenekar, amikor apám volt a nagybőgős, basszusgitáros, az öcsém a dobos. Nagyon sok énekest kísértem, Karcagi Nagy Zolitól kezdve Márkus Icán át. Mostanában főleg Kolostyák Gyuszival dolgozom együtt, de dolgoztam Berki Lászlóval, aki a 100 Tagú Cigányzenekarnak a koncertmestere.
- A művész szerint mindegy, hogy magyar nótát vagy operettet kell kísérni, mert sok műfajban otthon van.

- Jártas vagyok sok műfajban, szeretnek is velem dolgozni a kollégák. Mindegy, ha egy cigányprímásról beszélek, vagy egy táncdal énekesről, vagy magyar nóta, operett énekesről. Dolgoztam operett-hajón is budapestiekkel, meg a Kolostyák Gyuszi barátommal. Zenekarral sokkal jobban szeretek együtt dolgozni, mert az egy közös produkció, egyrészt könnyebb, másrészt meg jobb érzés, hogy az ember nem egyedül van, hanem egy csapatmunka.

- A csapat otthon is megvan, hiszen már unokái is zenélnek.
- A fiam jól ismert zenész, természetesen az első órákat tőlem kapta, de utána nagyon jó tanárai voltak. Ő most Debrecenben művészeti igazgató, három zeneiskolát irányít, koncert lehetőségeket is kap, tehát örülök neki, hogy jól megy neki a dolog. Egyáltalán nem vagyok irigy, sőt drukkolok neki, hogy még jobban menjen a dolog.

- Sokan emlékeznek arra is, hogy a kis unokája még alig érte föl a zongoraszéket, de már játszott és fellépett.
- Most Debrecenben a Zeneművészeti Konzervatóriumban van. Most volt a szalagavatója, most érettségizik. Egyetemi tanár szeretne lenni Barkóczi Boglárka. Kicsit tétova volt, hogy maradjon-e a zenei pályán, de ott marad.

- S lesz-e olyan, hogy Barkócziak egy színpadon? - még nem tudni, mert elég elfoglalt művészek mindannyian.
- A fiam vállát nagy teher nyomja igazgatóként és művészként is, meg ott van neki a két gyönyörű gyereke, a fia, meg van egy gyönyörű kislánya, aki három éves, s már hegedű van a kezében. S én is tanítok még és mellette játszom is, így nem könnyű most ezt összeegyeztetni.