Ennek kapcsán író-olvasó találkozót szervezett a Túrkevei Kulturális Egyesület városunk könyvtárában.

A Túrkevei Kulturális Egyesület újabb író-olvasó találkozót szervezett városunkban, melynek helyszíne ezúttal is a Városi Csokonai Könyvtár volt. Mindenkit szeretettel vártak a szervezők a rendezvényre,aki egy kicsit és érdeklődik a kultúra, a múzeumok és a könyvek világa iránt. Az eseményen Dr. habil. Örsi Julianna tudományos kutató és író életútjáról társalogtak a témában érintett szakemberek. A találkozó apropója, hogy a karcagi születésű szakember fél évszázados tevékenységért a Pulszky Társaságtól életműdíjat kapott, melyet Kiskunfélegyházán ünnepélyes keretek között vehetett át. Még a rendezvény előtt sikerült beszélgetnünk Dr. habil. Örsi Juliannával a téma kapcsán, aki elmondta 12 könyve jelent meg, és 75-öt szerkesztett, de természetesen azokban is olvasható írása.

Dr. habil. Örsi Julianna tudományos kutató, író:
- Ugye az első könyvem, ami az akadémiánál jelent meg 1990-ben, az Karcagról szól. Azt ide most nem hoztam. A paraszti életnek a nehézségeit és szépségét, a szülőföldhöz való ragaszkodást szimbolizálják. Ne ürüljenek ki a nagykun, a jászkun városok, hanem boldoguljanak és sikeres életet éljenek. Egyaránt van néprajzi könyvem, de elég sok foglalkozik például a családtörténettel, a család, mint intézménynek a működésével és hát a rendszerváltás utáni időszakot is folyamatosan figyelemmel kísérem, és itt-ott megjelennek ebből a témából is könyveim vagy cikkeim. Ezen túl is mentem. A szívemben mindig a Jászkunság és a Nagykunság van. A 70-es években egy nagy Alföld kutatás szerveződött, és én annak rendszeresen tagja voltam. Kutattunk a Hajdúságban, Biharban, Hódmezővásárhelyen, tehát leginkább az Alföldön. Aztán még volt a palóckutatás, az egy országos kutatás volt. Néha egyéb dunántúli települések kutatására is felkértek. Aztán pedig alakultak a lehetőségek. Előbb a Bácskába mentem, az oda kitelepült magyarokhoz, nagykunokhoz, jászokhoz. Tehát odajártam, vagy 15 évig. A migráció óta nem mentem. A Felvidéken is több falut kutattam és írtam róluk ezek monográfiákba jelentek meg. Ezenkívül kisebb helyekre is eljutottam, akár a régi Jugoszlávia több területére. Így lettem ugye kárpát-medencei kutató.

Dr. habil. Örsi Julianna elmondta, hogy miután sokfelé tartott konferenciákat előadásokat, meghívták az Ural hegységbe is kutatni. De volt Indiában, Izraelben és Hollandiában is. Rengeteg helyen járt fényképezőgépével és magnetofonjával. Szerteágazó munkáját díjjal is jutalmazták.

Dr. habil. Örsi Julianna tudományos kutató, író:
- Jött a meghívó Kiskunfélegyházára, ahol a Pulszky Magyar Múzeumok Társaságának ünnepi közgyűlése lesz. Aztán megtudtam, hogy azért lenne fontos, hogy elmenjek, hogy én is érintett vagyok. Minden évben kiadnak egy Gönczi Ferenc életmű díjat, és ezt most én kaptam meg.

Az író-olvasó nyitásaként Szabó Péterné könyvtáros köszöntötte a megjelenteket. A rendezvényen több, témában is jártas karcagi szakember is méltatta Dr. habil. Örsi Julianna munkásságát. Dr. S. Kovács Ilona a Nagykunsági Népművészek Egyesületének elnöke is elismeréssel beszélt a díjazott eddig munkájáról és olvasott fel egy részletet Julianna egyik könyvéből.

Dr. S. Kovács Ilona a Nagykunsági Népművészek Egyesületének elnöke
- Szabadulunk a múltunktól, nincs szükség elődeink üzenetére, a nemzedékeken át felhalmozott tudásra. Hiszem és vallom, de igen. Múltunk felvállalása, jelenünk cselekedete, jövőnk záloga. Amit megőrzünk, amit teszünk, amit tovább adunk, az hozzájárul a jövő nemzedék boldogulásához. Hitvallásom ezen alapul. Munkámat ennek jegyében végzem immár fél évszázada. Megfigyelés, anyaggyűjtés, kutatás, elemzés, írás hozzátartozik a mindennapi életemhez.

A rendezvényen Gál Andrásné a Nagykunsági Népművészek Egyesületének titkára közelről is ismerhette a karcagi születésű írót, hiszen egy környéken laktak.

Gál Andrásné a Nagykunsági Népművészek Egyesületének titkára
- Együtt mentünk a Füredi utcán. Én iskolába mentem, ő a vasútállomásra. Faggattam az iskoláról az én kis egyszerű kérdéseimmel. Ő elmondta, hogy az egyetem már teljesen más, mint az általános iskola. Sokat mesélt az egyetemről. Mindenki felnézett rá, jó példa volt, hogy tanulni kell, hogy többet elérjünk az életbe. Ugye abban a környezetben és abban az időszakban még nem sokan jártak egyetemre, úgyhogy ő különleges volt.

Rideg István irodalomtörténész egy Ady Endre versből idézett az író-olvasó találkozón, akinek tanítványa volt a díjazott.

Rideg István irodalomtörténész
- Ady Endrének a verse: Az Értől az óceánig. Ilyen címmel írtam Piriről is ebben a kötetben. Ez a verse a Vér és Arany kötet utolsó verse, Ady önjellemzése, vallomása Pirire is illik. Így hangzik: Az értől az óceánig.

„Az Ér nagy, álmos, furcsa árok,
Pocsolyás víz, sás, káka lakják.
De Kraszna, Szamos, Tisza, Duna
Oceánig hordják a habját.

S ha rám dől a szittya magasság,
Ha száz átok fogja a vérem,
Ha gátat túr föl ezer vakond,
Az Oceánt mégis elérem.”

Az író olvasó találkozón Szabó Péterné gyermekkönyvtáros néhány újságcikket olvasott fel a díjazott tollából. Dr. habil. Örsi Julianna a rendezvény zárásaként elmondta, hogy nagyon örül annak, hogy eljöttek a rokonai és a barátai az író olvasó találkozóra és szívesen válaszolt az érdeklődők kérdéseire is.