Olyan szerencsés vagyok, hogy Lajos bácsival volt alkalmam az utóbbi időben többször is találkozni. Nagyon meghatódott, amikor három éve felkértem könyvem egyik szereplőjének és örömmel utazott le vonattal Karcagra, ahol a könyvtárosokkal is jót beszélgetett. Akkor még boldogabb volt, amikor emlékeztettem arra a bizonyos '90 -es évek elejei magyar kultúra napi ünnepségre, amikor Karcagon, a Déryné színpadán ő szavalta el a Himnuszt.

Felidéztük itteni gyermekkorát 10 éves koráig élt itt, s Bod Lajos tanító bácsitól jó alapokat kapott, majd a kisújszállási éveket, hiszen az általános iskolát már ott fejezte be.

Karcag, ahogy akkor fogalmazott: nekem a messzeringó gyerekkorom világa (volt. - sajnos már csak múlt időben írhatom most ide.) - Radnótit idézve.

S az is érdekes volt, ahogy a visszahúzódó, zárkózott gyerek a háború utáni időszakban tanyasi gyerekként élte a nem könnyű hétköznapokat szüleivel. Ezek az évek nem múltak el nyomtalanul, még napjainkban is élénken éltek benne, a fegyverropogás hangja sokszor ott csengett fülében. Édesanyját még gyermekkorában elvesztette, így apjával még szorosabb lett a kapcsolata. Kisújszálláson fejezte be tanulmányait, majd Budapesten volt kollégista, gimnazistaként egy színjátszó csoportba is bekerült, ahol megnyíltak előtte a lehetőségek,a félénk gyermek kezdte szárnyát bontogatni, így érettségi után a Színház- és Filmművészeti Főiskolán megtanulta a színészmesterség titkait, mely aztán a hivatása is lett.

Szorgalma mellett tehetségét hamar felfedezték, hiszen már másodévesként már a Madách Színházban színpadra léphetett. Több évtized alatt nagyszerű színészekkel játszhatott együtt, közben 1961 decemberében házasságot kötött Tóth Judit évfolyam társával. Házasságunkból két fiú gyermekünk született, Balázs és Bálint.

Feleségével friss diplomásként 1962-ben Debrecenbe szerződtek, majd több fővárosi színházban is játszott, az utóbbi időben szabad úszóként dolgozott. Az "ifjú szerelmes" szerepei után epizód szerepekben láthattuk általa kedves filmekben, de szerette a Jóban-Rosszban sorozatban is Károly bácsi szerepét. Hálás volt ezért a jutalomjátékért, epizód szerepért..

Néhány alkalommal fellépett Kisújszálláson is, nagyon meghatódott, amikor augusztusban Kisújszállás várostól díszpolgára címet vehette át. Büszke volt a szakmától kapott Aase-díjára is. Igazán szinkron színészként ismerhettük meg, számtalan sorozatban hallhattuk kellemes hangját, mely sokunknak itt cseng a fülében ma is.

Szerepeiben, a filmekben még sokáig tovább él emlékezetünkben. Családtagjaival is volt szerencsém több alkalommal Karcagon nálunk találkozni, beszélgetni. Ilyenkor Lajos bácsi mindig nagy szeretettel kérdezte tőlem a karcagi történéseket, egykori barátairól is mindig érdeklődött, Kisújszálláson élő rokonai révén az ottaniakról jobban " képben" volt.

Két-három havonta beszéltünk telefonon, érdeklődtem a hogylétéről, mert tudtam, hogy súlyos beteg. Bizakodtam benne, hogy még sokáig hallhatom telefon jellegzetes göndörkacaját, s vicceket, érdekes szereplési sztorikat is mesélhet még nekem.

Sajnos ez már nem adatik meg.

Örülök, hogy személyesen ismerhettem Lajos bácsi!

Ég Önnel!

Vigasztalódást kívánok kedves családjának!

Daróczi Erzsébet