A ház az Erkel Ferenc utca 1. alatti 905 m2 nagyságú telek nyugati oldalának hosszanti tengelyében helyezkedik el. Az épületet a Karcag városára jellemző ún. „karcagi” kapun közelíthetjük meg, amely a hagyományos faragott „kapubálványok” emlékét őrizte meg. A ház a Karcagon a XVIII. században kialakult nagygazda, redemptus házak emlékét idézi. Az nagyméretű portán álló oszlopos tornácos épület jelenleg 6 helyiségből áll.

A múzeum céljait szolgáló lakóház a XIX. században épült, feltehetően az 1830-as évek körül, esetleg nem sokkal utána. Az egykori lakóház helyiségeinek korábbi beosztása a szoba, pitar (konyha), szoba, kamra volt. Ez az elrendezés a viszonylag módosabb és igényesebb elrendezésre utal a tulajdonos vagyonosodása látható jeleként.

A XIX. században épült lakóházon az évek során több változtatást hajtottak végre. Ilyen átalakítás során az utcai szoba előtt az eredetileg a bejárati homlokzaton a kamráig végigfutó tornácot lefalazták. A belső térben a pitarban található szabad kéményt - szintén a kor ízlésvilágának megfelelően – átalakították, de emellett meghagyták a szobai boglyakemencék kívülről fűthetőségét.

Az épület közel egy évszázadon át a módos gazdacsalád életteréül szolgált, amelyet 1982-ben a Szolnok Megyei Tanács VB Művelődésügyi Osztálya vásárolta meg kiállítási célokra. Az akkori Népi Iparművészeti Tanács itt kívánta elhelyezni és bemutatni az általa összegyűjtött kerámiákat, cserépedényeket, amelyeket a világhírű Kossuth-díjas fazekasmestertől gyűjtöttek. A fazekasmester munkásságát bemutató állandó kiállítás 1982 novemberében nyílt meg az egykori „Sántha-féle” házban, amely azóta is folyamatosan megtekinthető. Tájékoztatta televíziónkat Dr. Nagy Molnár Miklós.