A reggel nyolc órakor kezdődő felsős ünnepség a Himnusz közös eléneklésével vette kezdetét a templomban. Kovács Miklósné főigazgató ünnepi köszöntőjében hangsúlyozta: 1848 márciusa nemcsak a magyarság legnagyobb nemzeti ünnepe, de az európai történelem egyik legkiválóbb pillanata is.

Az intézményvezető Jókait idézve emlékeztetett arra, hogy amíg szabad ember él e honban, kegyelettel fogunk visszagondolni a történetalkotó alakokra. A beszéd külön kitért Karcag szerepére is: megelevenedett a helyi legenda, Gulyás Júlia hölgyhonvéd alakja, és azok a történelmi pillanatok, amikor Kossuth, Petőfi vagy éppen Bem József városunkban jártak. A főigazgatónő záró gondolataiban a Kálvária-domb és a helyi emlékművek jelentőségét hangsúlyozva mutatott példát a mának a hazaszeretetről és a demokráciáról. A köszöntőt a 6. évfolyam „Éljenek a bátrak!” című irodalmi összeállítása követte. A diákok lelkesítő versekkel és hiteles színpadi játékkal mutatták be a forradalom menetét. A műsor egyik legmeghatóbb pontja a citeraszóval kísért kossuthi toborzó volt, az előadást pedig a hősies küzdelmet lezáró rövid videóvetítés tette teljessé.

A darabot Domján-Nagy Márta, a humán munkaközösség vezetője állította össze és tanította be, aki citerajátékával is közreműködött a produkcióban. Munkáját Tóth Judit, Vass György, Kissné Csombordi Szilvia és Nagy-Szentesi Anikó pedagógusok segítették, a professzionális hangosításért pedig Domján Sándor egyháztanácstag felelt. Míg a nagyobbak a templomban, az alsó tagozatos diákok délben a Sportcsarnokban emlékeztek. Az eseménysorozat végén a főigazgatónő megköszönte a színvonalas szereplést, majd arra kérte a diákokat és szülőket, hogy vegyenek részt a délutáni városi megemlékezéseken is. Az iskola küldöttsége és a diákönkormányzat képviselői végül a Petőfi-szobornál helyezték el az emlékezés koszorúját.