Karcag Város Kultúrájáért Díjat adományoztak – a város érdekében végzett kiemelkedő nevelő-oktató munka, valamint a város művelődése, művészeti élete érdekében végzett kimagasló munka elismeréseként – Galsi-Nagy Andreának, a Madarász Imre Egyesített Óvoda óvodapedagógusának

Köszöntöm nézőinket! Galsi Nagy Andreával a Kuthen úti óvodában beszélgetünk, hiszen augusztus 20-a alkalmából egy nagyon szép városi kitüntetés, Karcag város kultúrája díjat vehette át. Szeretnék először is ehhez gratulálni.
- Köszönöm szépen.
- A zenesarokban, a zene tehetségének sarkában beszélgetünk, hiszen nagyon jellemző ez önre. Mióta van a Kuthen óvodában?
- Én 1995 óta vagyok itt a Kuthen óvodában. A kislányom megszületése után visszamentem az óvodámba, ott kaptam tagóda vezetői helyettesi megbízást, és ez egy új kihívást jelentett akkor a számomra. Nem sokkal később viszont idecsaltak a jelenlegi munkahelyemre, ahol nagyon-nagyon jól érzem magam, és itt vagyok jelenleg is.
- És hát a zene az Ön életének a jelentős részét kiteszi. Itt pont abban a sarokban vagyunk, ahol a kis ovisaival is énekelni szokott, de a kultúrának ezt a részét nagyon jól ismerjük Önt, de Önnek mi jelenti a kultúrát?
- Hát számomra a kultúra természetesen a zene. Történetesen az éneklés, hiszen nagyon-nagyon közel áll hozzám már gyerekkorom óta. Mondhatnám, hogy óvodás koromban is nagyon szerettem énekelni, szerepelni, iskoláim kórusaiban is énekeltem, sokszor szólót is énekeltem, versenyekre küldtek a tanítóim, tanáraim sokszor igen eredményesen, és hát végül is ez hozta azt, hogy komolyabban is kezdjek el foglalkozni az énekléssel, és így 1997-ben tettem egy szakvizsgát, mellyel egy végleges működési engedélyt szereztem. Nagyon boldog vagyok, hogy most már hivatalosan is színesíthetem az óvodánk, óvodáink, városunk, városi rendezvények, iskolai rendezvények és egyéb rendezvényeket?
- Azt gondolom, hogy külön lelkület kell ahhoz, ha valaki csak ovisoknak, tehát gyerekeknek énekel. Vagy amikor felnőtteknek, azon belül is több korosztálynak. Kik a leghálásabb közönség?
- Hát természetesen, mivel óvó néni vagyok, ezért a gyerekek állnak hozzám a legközelebb, az a legnagyobb boldogság számomra, ha nekik énekelhetek, és olyankor egyáltalán semmi izgalom, semmi feszültség, semmi lámpaláz nem jellemez, és itt kell megemlítenem a testvéremet, Karcagi Nagy Zoltánt, aki egy életműdíjas nótaénekesként ismerhetünk, illetve városunk önkormányzati képviselője is, és vele aztán tényleg hosszú évtizedek óta énekelünk. Természetesen gyerekeknek is és minden korosztálynak.
- Azt gondolom, azért az óvónéniségre szükség van, amikor interaktív előadásokat tartanak gyerekeknek, hiszen ott azért bevonni a gyerekeket, én emlékszem ezekre a játékokra, amikor bevonja őket, tehát ott meg kell találni rögtön a közös hangot a gyerekekkel, és ebben a hivatás azért nagyban segíti, jól gondolom?
- Igen, ezt nagyon-nagyon jól látja. Valóban nagyon érdekes, hogy akárhány helyszínen vagyunk, akárhány óvodában, akárhány rendezvényen, az mindig más. Tehát egy más-más jellegű közönség, egy más jellegű gyerekanyag, egy teljesen más jellegű rendezvénybe csöppenünk, és muszáj, hogy tudjunk alkalmazkodni az adott helyzethez?
- Felnőttekről is beszéljünk egy picit, hiszen sok lépcső az Önök műsora, az elképzelhető, vagy már lehet, hogy volt erre mód, hogy magyar nótát énekelt ön is?
- Hát igen, igen, igen, kisebb falunapokon, amikor így visszatapsolnak bennünket, mert hál' Istennek azért van erre példa. Volt olyan, hogy esetleg Zolinak a mulatós csárdás klikkjébe, a csárdás összeállításába én is bekapcsolódtam, és akkor ketten énekeltük ezeket a dalokat a közönség nagy örömére.
- A legemlékezetesebb fellépés, mondom, az a legelső volt. Visszaemlékszik még erre, hogy az hol és mikor volt.
- Hűha, hát az az igazság, hogy én már tizenöt éves korom óta énekelek. Volt egy együttesünk.

- Pálma együttesük először, és utána jött a Seri együttes, tehát nagyon-nagyon fiatal, még gyerek voltam, amikor kezdtem ezeket a fellépéseket. Hát így aztán nem is nagyon tudom megmondani, hogy most melyik is volt az első, mert nagyon régen volt. De természetesen azóta is minden egyes műsor előtt azért van egy icipici kis drukk, egy icipici kis lámpaláz, hiszen az ember nyilván saját magával azért megpróbál bízni, de azért a technika ördöge, meg egyéb dolgok azért közbeszólhatnak, úgyhogy sajnos még mindig van egy ici-pici drukk ezeken a rendezvényeken, fellépések előtt.
- Említette az előbb a két együttest, azért a mi korosztályunk még erre emlékszik. A fiatalok meg majd legfeljebb utánanéznek, hogy mit kell tudni, de együttesben könnyebb énekelni, amikor ott az élő kíséret, vagy amikor csak a zene megy, és akkor ott élőben kell énekelni. Mind a kettőnek van varázsa is, meg ahogy ön is mondta, egy kis buktatója, mert a technika azért néha közbeszól.
- Természetesen az élő zene és az élő zenekari kíséret az, ami a legnagyobb kincs a legnagyobb dolog számunkra, énekesek számára, hiszen attól színvonalasabb és attól biztonságosabb nincs. Tehát végül is soha nem izgultunk, amikor élő zenekarral léphettünk föl, hiszen a zenei alapok már egy picikét nagyobb izgalmakra adnak okot, hisz ott viszont azért megtörténhet ez, és az.
- De hát akkor gondolom, ilyenkor két-három pendrive van rajta, tehát biztos, ami biztos.
- Igen, bebiztosítjuk magunkat. Van még a CD variáció is, és természetesen Pendrive-on is rajta vannak ezek a zenei alapok, illetve különböző műsor összeállításaink. Gyermekműsor, rövidebb műsor, hosszabb műsor, satöbbi, satöbbi.
- Azért voltak saját dalok is, amit Zolival együtt írtak, énekeltek. Készülőben esetleg valami most? Mire készülnek? Azon kívül, hogy azért vannak már ismét fellépések.
- Nagyon szeretnénk Zoli ma már egy közös CD-t létrehozni. Hát remélem, hogy valamikor ez sikerülni fog. Nekem ugyan van gyerekeknek szóló CD-m is, ez egy nagy álmom, hogy vele közösen egy gyerek CD, illetve természetesen a felnőtteknek is egy örökzöld táncdal összeállítás?
- Az előbb már azért egy mondatban hallottunk a gyermekéről, amikor az Oviból elment vele gyesre. Mit lehet tudni az ő zenei tehetségéről, akart énekelni, énekelt valaha, szerette volna, hogyha énekel.
- Nagyon jó hangja van, nagyon szeret énekelni, de nincs benne ez a fajta exhibicionizmus, mint az anyjában. Ő nem nagyon szeret szerepelni. De egy nagyon tehetséges kislány. Annak idején ő zongorázott nagyon sokáig Miskolcon Katikánál, illetve Maróhoz, Sáray Maróhoz is járt magánének tanszakra, tehát azért ő is nem esett messze a fájától.
- Önnek a zene már kitölti az életét, azt elmondtuk, hogyha mondjuk akkor másképp alakul ezelőtt x évvel, és mondjuk nem óvónéni lesz, hanem más pályára megy. Akkor is lett volna esély arra, hogy énekesi karriert is befut?
- Én úgy gondolom, hogy igen, hiszen nagy szerelmem az éneklés a mai napig. Engem soha nem fáraszt. Én soha nem bánom, bármilyen időjárás jön közbe, ha menni kell, menni kell, sőt, sőt rohanok. Tehát én nagyon-nagyon szeretek énekelni, és úgy gondolom, hogy így, mint óvó néni, és így, mint énekes néni. Egyébként Karcagon nagyon sokan úgy hívnak, gyerekek is, szülők is, hogy énekes, óvó néni, és én ezt nagyon szeretem, hisz tényleg az vagyok. Mind a kettő nagyon közel áll hozzám, illetve nagyon-nagyon régóta és nagy szeretettel művelem mind a kettőt. Hát esetleg még az állatok azok, amik nagyon-nagyon közel állnak hozzám, és mindig is imádtam. Emeletes házban ugye nem tartható állat, bár én ezt nagyon nem értettem, nem baj. És hát én gondolkodtam, hogy esetleg állatorvos, vagy az állatokkal kapcsolatos bármilyen foglalatosság. Engem ez nagyon-nagyon érdekelt. És a mai napig is imádom őket. Van is kutyánk, úgyhogy nagyon szeretem az állatokat.
- Azt gondolom, hogy sokan állíthatjuk, hogy jó döntés volt, hogy óvó néni lett, és én azt kívánom, hogy ez a díj is serkentse arra, hogy minél hamarabb megvalósuljon a testvére ez a közös lemez. Addig pedig nagyon sok sikeres fellépést kívánok önnek, és azt, hogy egyszer a lányával is. Azért én már hallottam önöket énekelni, azért egy közös fellépésen találkozhassunk.
- Hát, ha mást nem, egy otthoni családi fellépésre talán meg tudom fűzni. Nagyon-nagyon szépen köszönöm a gratulációt , és valóban ez a díj egy nagyon-nagyon nagy büszkeség és öröm számomra, hiszen ez egy jelzés, egy visszajelzés a kollégáim, a vezetőim, illetve a városvezetés részéről, hogy úgy, mint óvodapedagógus, és úgy, mint énekes is meg vannak elégedve a munkámmal. És továbbra is szeretnék lenni Karcag énekes óvó nénije.
- Azt kívánom, hogy legyen, és hát az, hogy ezt a sarkot, ezt a zenei tehetség sarkot csak itt használják, és ne kelljen újból online gyerekeknek innen feladatokat adni.
- Igen, valóban nagyon örülünk, nagyon boldogok vagyunk, hogy megint itt lehetünk a kis zenei tehetségműhelyünkben, az Iglice Zenei Tehetségműhely kis sarkába, és valóban a Pandémia hozott magával egy olyan helyzetet, ami létrehozta, pontosabban intézményünk létrehozott egy Facebook csoportot, a karcagi óvodások tarkabarka perceit, és hát sajnos a világjárvány idején a karantén ideje alatt rá voltunk kényszerülve, hogy a gyerekekkel így online módon találkozzunk, illetve szüleiknek segítsünk a szabadidő hasznos eltöltésében.
- Most viszont minden kis ovis megérkezett, hiszen az előbb mondta, hogy akik most kezdték, és ma egyszerre mindenki megérkezett, én sok-sok élményt kívánok a gyerekekkel.
- Nagyon-nagyon szépen köszönöm, és én is azt kívánom, hogy így legyen. Nagyon boldogok vagyunk, egy nagyon fantasztikus kis csoportunk van, a Cica csoport, Balajtiné Margó a kolleganőm, és nagyon-nagyon szeretjük a csoportunkat.
- Köszönöm szépen. Nagyon szépen köszönöm az érdeklődést.