Karcagot legtöbben a hungarikum birkapörköltről ismerik, de ilyenkor a kolbász és a toroskáposzta kerül reflektorfénybe. A Karcag Kincse Művészeti és Konferencia Központ környékét most a frissen sült kolbász és a fűszerek csábító illata lengte be. A cél pedig nem csupán a győzelem – hanem az is, hogy a disznótoros hagyományok generációról generációra tovább éljenek.

Szepesi Tibor polgármester:
„Nyilván van az a korosztály, aki a hagyományápolás mellett még gyerekkorában megtapasztalhatta azt, hogy milyen is egy igazi házi disznótor. Nagyon sok fiatalnak ma már ez nem adatik meg. Ez a rendezvény is azért jött létre, hogy hagyományainkat, azokat, amelyeket nagyapáinktól, édesapáinktól tanultunk, azokat a fortélyokat át tudjuk adni a következő generációnak.”

Ahogy csapatról csapatra jártunk, mindenütt más fűszerezésről és féltve őrzött receptúráról meséltek. A karcagi toroskáposzta egyik tika, időt hagynak neki, hogy az ízek lassan, komótosan érjenek össze..

Szinkron – Nagy Imre főző:
„A pörcöt lesütjük, a zsíros részeket lepirítjuk egy picikét, utána pedig a vastagabbra vágott csontos húsokat, lapockás részeket, farkat, fület, porcogós részeket lesütjük szintén zsírjára. Utána adjuk hozzá a káposztát, fűszerezzük, és puhára főzzük. Ízlés szerint ki hogy, van aki puhábbra, van aki keményebbre, roppanósabbra főzi a káposztát.”

Van egy íz Karcagon, ami máshol már szinte teljesen eltűnt. Egy különleges, enyhén csípős kolbászféle, amely első falatra meglepetést okoz, aztán rögtön maradásra bír.

Dr. Fazekas Sándor országgyűlési képviselő:
„Karcagon még mindig készül fehér kolbász, ami már több helyen teljesen kiveszett. Nagyon finom a mérsékeltebb paprikás, enyhén csípős kolbász. A toroskáposzta pedig, amit gyakran egy kis májjal is, meg disznófüllel gazdagítanak, az szintén erre a vidékre jellemző, nagyon finom étel.”

Volt, ahol kimérve került a fűszer a keverékbe, máshol inkább a rutinos kéz és a megérzés döntött. A visszatérő csapatok azonban már pontosan tudják: néha egy leheletnyi aránykülönbség is eldöntheti, mi okoz igazi meglepetést.

Kovács Zoltán János főző:
„Évek óta visszatérők vagyunk már a versenyre. Szerencsére több alkalommal már nyerni is tudtunk. A kolbászról annyit, hogy abszolút hagyományos ízek szerint készül. Talán annyi a titok, hogy mi kigrammozva hozzuk a fűszereket, hogy véletlenül se essünk abba a hibába, hogy nyolcan-tízen kóstolgatjuk, és esetleg valami híja legyen még.”

A fiatalok sem maradtak a háttérben. Az egyik csapat például egy nagymamától örökölt húsdarálót vetett be – mert ők úgy tartják, az igazi íz nemcsak a receptben, hanem a generációkon át továbbadott hagyományban rejlik.

Kánai Norbert főző:
„Negyedjére jövünk ide a versenyre. Mindig egyre jobb helyezéseket érünk el és saját recept alapján dolgozunk. Most van egy újítás, hogy toroskáposztát is kell csinálnunk. Hát mi „Kolbikák” vagyunk, szóval inkább a kolbászra gyúrunk és az első hely a cél.”

Miközben a csapatok lelkesen dolgoztak a pultok mögött, a látogatók kóstolgattak és beszélgettek, a gyerekek pedig önfeledten szaladgáltak a Sámándob körül. Az egész eseményt áthatotta a jókedv és az összetartozás érzése egy igazi, hamisítatlan vidéki disznótor elevenedett meg.

Subaticky Miklós látogató:
„Családdal jöttem. Kicsit kimozdulunk, jó idő van, átmegyünk innen a játszótérre a gyerekekkel, megkóstoljuk a kolbászt. Egyik ismerősöm tavaly megnyerte. Örülök, hogy itt lehettünk és örülök, hogy együtt lehettünk a karcagiakkal.”

A kínálat sem hagyott kívánnivalót maga után: illatos , frissen készült kolbászok sorakoztak a pultokon, és még a gőzölgő orjaleves is helyet kapott Karcagon.

Bereczki Gyula látogató:
„Frissen készül minden, lesz itt hurka, kolbász, sőt orjalevest is láttam ott a sarkon. Úgyhogy nagyon jónak tartom ezt a hagyományt.”

F. Kovács Sándor országgyűlési képviselő szerint ezek az események túlmutatnak az ételeken – identitást és összetartozást adnak a térségnek.

F. Kovács Sándor országgyűlési képviselő:
„A Nagykunság a birkaételeknek a fellegvára, hiszen itt van a Karcagi Birkapörköltfőző Fesztivál, a Túrkevei Juhászfesztivál, de Túrkevén a Böllérfesztivál és Abádszalókon a Böllérfesztivál szintén ilyen ehhez hasonló nagy rendezvény. Füreden pedig a Halas Napok, ami igazából nem a gasztronómiáról szól, hanem a kultúráról. Benne vannak azok az ízek, amik erre a tájegységre jellemzőek, amiket itt szeretünk, és ami itt különleges, és azt gondolom, hogy az idelátogatóknak is nagyon ízlik.”

Hubai Imre mezőgazdaságért felelős helyettes államtitkár szerint ezek az ízek gyerekkori emlékeket idéznek, és felelősségünk, hogy továbbadjuk őket.

Hubai Imre mezőgazdaságért felelős helyettes államtitkár:
„A kolbász ízesítés és a toroskáposzta főzés hagyománya, akár a tészta ételek, hagyományos disznótoros sütemények, a hájas tészták, kelt tésztáknak a fogyasztása is hozzátartozott a gyermekkorunk mindennapjaihoz is. Bizony ezeket a hagyományokat meg kell tudni őrizni, be kell tudni mutatni, és a jövő generációjának is tovább kell tudni adni. Erről szól egy gasztronómiai fesztivál, erről szól egy város baráti társasága, amikor összejön, és az a fajta játékos versengés is erről szól, amikor ezeket az ízkombinációkat, az ízesítést összehasonlítjuk, megmérettetjük, versenyeztetjük egymással.”

Karcagon idén is azok gyűltek össze, akik tudják: a hagyomány nem a könyvek lapjain, hanem az asztal körül él tovább. Elsőre talán csak egy kolbászversenynek látszik – valójában azonban közösségeket formál, kapcsolatokat erősít, és emlékeket teremt. Talán éppen ez az a titkos összetevő, ami igazán számít.