- Hogyan is lett állatorvos? .

- A válasz a gyerekkoromra nyúlik vissza, szüleim elmondása szerint, olvasni is kutyás könyvből tanultam meg. Nagyon szerettem volna kiskutyát, mint minden gyerek, de olyan helyen laktunk, hogy nem lehetett, ennek ellenére mindig vágyakoztam rá, ezért sokat olvastam róla. Ez az állatszeretet a kutyából kiindulva megmaradt, a pályaválasztásomat is meghatározta, az állatok gyógyítása miatt is jelentkeztem az állatorvosira - mondja a doktor úr.

- S milyen kutyát szeretett volna gyerekként?

- Tulajdonképpen nem volt kedvencem, amikor édesanyám elküldött a boltba, útközben minden kutyust megnéztem, a kerítésen kívülről mindegyik tetszett. Talán a tacskó lehetett a kedvencem - véli ennyi év távlatából dr. Kovács Tibor - az is azért, mert nagypapámnak olyan kutyája volt. Amikor nyaranta náluk voltam, kiélhettem a kutyás szenvedélyemet, babusgathattam a kiskutyákat és játszhattam velük, amennyit csak akartam.

- Karcagra most Debrecenből érkezett, oda kötődik gyermekkora is?

- Nem, édesapám katonatiszt volt, így mi egy "költözős" család voltunk - mondja mosolyogva. Nyíregyházán születtem, a szüleim jelenleg egy Balaton mellett településen élnek, ami majd nyaraláskor, ha lesz rá időm, jól jön. A középiskolát Kaposváron végeztem, az Állatorvosi Egyetemet Budapesten, majd a jogi egyetemet Debrecenben - sorolja a doktor úr, akinek pályaválasztását szülei is támogatták. Ahogy fogalmazott, látva az állatok iránti elhivatottságát, úgy gondolták, ez a gyerek csak állatorvos lehet, így mindenben maximálisan támogatták.

- Jelenleg Karcagon hatósági és közigazgatási feladatokat lát el, de gyakorló állatorvosként volt-e valami érdekes esete?

- Dolgoztam rendelőben, kisállat és klasszikus állatorvosi praxisban is, s ott mindenféle állat megfordult. Talán emlékezetes egy cirkuszi eset, amikor egy pónilóval volt gond, de sikerült a fellépéség meggyógyítanom. Talán egy a leguán ellátása volt az, ami kezdőként feladta a leckét, hiszen akkor az egzotikus állatokról az egyetemen nem sokat tanultunk. Nem szégyen, ha az ember utánanéz a dolgoknak, vagy ha kell, szakértőtől is kér tanácsot. Ma már sokkal többet tudok az egzotikus állatokról. Dolgoztam szarvasmarhatelepen is, bevallom, nem hiányzik a hajnali négyórás kelés, de akkor ez is a munkám része volt.

- Jelenleg van-e kutyája, s mennyire kényezteti el?

- Igen, bár a tacskó szeretete megmaradt, most egy dobermanunk van. A kényeztetés nem az én dolgom, én szigorú vagyok és igazságos, szerintem így kell bánni vele, persze, van aki kényezteti, így nem én vagyok a "falkavezér" - fogalmaz mosolyogva dr. Kovács Tibor, aki a járás területén a hatósági állatorvosok irányítása mellett, minden előforduló állat-egészségügyi probléma hozzám tartozik, az élelmiszer-biztonsági feladatokig bezárólag.

- Mi jelenti a kikapcsolódást?

- Gyerekkorom óta a kutyázás, a mostani dobermanom anyukája orvosként került hozzám, most az ő kölyke van nálam. Felnőttként jött hobbiként a súlyzózgatás. Nem tudom, ki mennyire járatos ebben, hosszú évek óta erőemeléssel foglalkozom, ami a súlyemeléshez hasonló sport, mert hiszem, hogy nagyon fontos a test és szellem összhangja. Most a versenyzésre nem jut időm, de még tervezem. Eddig többszörös magyar bajnok vagyok és világbajnoki hatodik helyezett, amit 450 versenyző között értem el. Ha az új munkámmal aklimatizálódom, szeretném jövőre folytatni a versenyzést, hiszen úgy érzem, vannak még bennem eredmények. Egyébként is minden irodai munka mellett fontos, hogy az ember sportoljon, mindegy, hogy fut vagy úszik, csak szeresse azt, amit csinál. Hozzám ez a sport áll közel, s míg az egészségem engedi, szeretném csinálni. Annyira nem vagyok kirándulós, de ha marad időm, akkor kutyakiállításra megyünk, vagy le a Balatonpartra. Ha a gyerekek nagyobbak lesznek, szeretnék velük többet utazni - mondja dr. Kovács Tibor járási főállatorvos.