STOP: Mi adta a szalon ötletét?

Kárászy Szilvia: Mielőtt válaszolnék, egy gondolat erejéig had jegyezzem meg, hogy a művészeti társasági szalonok a tizennyolcadik században terjedtek el, az egyik leghíresebb ezek közül a mai napig is George Sand-é, ahol olyan nagyságok fordultak meg, mint például Liszt Ferenc. Nem túl nagy felfedezés, hogy egyszer mindenki kortárs művész volt, ezért is alakítottam ki a szalont, mert lehetőséget akarok adni arra, hogy az emberek megismerhessék korunk művészeit, akik jó esetben a jövő klasszikusai lehetnek.

- Akkor nem véletlen, hogy most is rengeteg kortárs kép díszíti a falakat.

- Igen, igen, már harmadik alaklommal rendeztük meg karácsony előtt a jótékonysági festményvásárt. Ezzel kapcsolódunk a Vörösmarty téri adventi kalendáriumhoz, ehhez a legnagyobb szabadtéri kortárs művészeti kiállításhoz, amelyet évről évre egyre többen csodálnak meg a Gerbaud ház ablakaiban. Mi itt ilyen tájt mindig az előző évben kiállított alkotásokból bocsátunk néhányat áruba.

- Ha már a jótékonyságnál tartunk, ez vezérelte akkor is, amikor létrehozta az Aranyharang díjat?

- Részben, azért csak részben, mert a harangok egyébként is nagyon fontos részét jelentik az életemnek. Már sok-sok éve használok boldogan egy, az én számomra kifejlesztett harangjátékot, amelynek az a csodája, hogy a legkorszerűbb digitális zongora billentyűzetével szólaltatom meg a legrégebbi hangszert, a harangot, pontosabban tizennyolc harangot. A hangszer egyedisége, hogy a harangok természetesen nem lefoghatók, így mindig kicsengik-bongják magukat, ezért a hanghatás rettentő dús és egyedi, és mivel összecsengnek a hangok, időnként egy kicsit hamiskás hangzást is adnak, ezzel is erősítve az itt és most élményét.

- Nem látom itt a harangjátékot.

- Ez a sors fintora, hogy a számomra egyik legkedvesebb hangszer terjedelme miatt nem fér el itt, hiszen akárhogy is, ez csak egy egyszerű Pozsonyi úti polgárlakás, de hogy az előző kérdésére is válaszoljak, én már sok éve Lions klub-tag vagyok, és mint tudja, ez a szervezet elsősorban a vakok és gyengénlátók megsegítésére alakult annak idején. Ezért éreztem úgy, amikor megalapítottam az Aranyharang díjat, hogy szinte kötelességem ezzel éppen a vak és gyengénlátó művészekre és aktivistákra felhívni a figyelmet. Az idei év díjazottja Jánoki Márió nagyon fiatal zongoraművész, aki négy nappal karácsony előtt vette át a díjat és adott egy koncertet itt a szalonban.

- A család hogy ünnepli a karácsonyt?

- Férjemnek óriási családja van, hiszen a Tahi Tóth família igen nagy. Minden évben összejövünk itt a szalonban és csapunk egy hatalmas, már-már előszilveszternek is beillő pikniket. Mindenki hoz valami ételt, eszünk, beszélgetünk, táncolunk, egyszóval együtt vagyunk, és jól érezzük magunkat, és ezzel évről évre már fel is készülök lélekben a szalon farsangi összejövetelére.

- Erről hallottam már, azt mondják, hogy aki prűd, az kerülje messze el farsang táján a Kárászy Szalont.

- Kétségtelen, hogy ezeken a Szalonbulikon mindig jelen van - mint farsangkor évszázadok óta - az erotika is. Az első farsangunk Sade márki témája köré épült, a második egy Édeni farsang volt Évákkal, almákkal és így tovább, hogy most mi lesz a vezérfonal, még nem döntöttem el, de biztos, hogy tovább haladunk az erotika mezsgyéjén. A legfontosabb újítás az lesz, hogy az est egy bizonyos pontján jelmezes vendégeimmel végigvonulunk a Pozsonyi úton, egy ismert szórakozóhelyig, ahol aztán hajnalig tart a tánc.