A Déli temető 1828-ban nyitotta meg kapuit. Összesen tizennyolc hektár területen, mintegy húszezer sírhely található. Ezzel a város és a környék legnagyobb temetője, ahol számos régi karcagi család és országosan ismert helyi polgár nyugszik. A Déli temető első és eddigi ravatalozóját az 1930-as évek elején építették meg.
Nagyobb felújításon és korszerűsítésen kétszer esett át. Előbb a '60-as években, majd az 1990-es évek elején. Természetesen az eltelt évek alatt több állagmegóvó intézkedést eszközöltek rajta.
A presbitérium 2005-ben jelölte ki azt a területet, ahol az új, most átadott ravatalozó és urnafal került megépítésre. 2022. március 28-án tették le a 265,5 négyzetméteres ravatalozó alapkövét. A beruházás mintegy 317 millió forint vissza nem térítendő kormányzati támogatásból valósult meg.

A megjelenteket Nt. Lehoczky Krisztina köszöntötte, majd Nt. Koncz Tibor esperes szólt a jelenlévőkhöz.
- A temetőhöz mindannyiunknak joga van. Alapvető elvárása a lakosságnak, hogy legyen egy hely, ahol méltó módon megemlékezhet azokról, akik már nem lehetnek körünkben. Azt gondolnánk, hogy ez mindig is így volt. Pedig nem régóta szokás, hogy nem otthon, a családi hajlékban, hanem a temető területén belül történik meg a felravatalozás.

- Évszázadokon keresztül ugyanis a legbensőségesebb családi magánügy volt a szeretett családtagok felkészítése az utolsó földi útra.
Magyarországon, hasonlóan a nyugat-európai példákhoz, a templom körül alakultak ki az első temetők, és a templomok lettek az első nem otthoni ravatalozási helyek. Később tehát, ahogyan növekedett a lakosság, úgy volt igény egyre inkább erre és szűkült be a templom tere a temetési ravatalokhoz. Ezért felmerült az az igény, hogy a településektől távol, a települések határában jöjjenek létre a temetők, ott legyen később majd lehetőség arra, hogy elravatalozzák az elhunytakat. A XVIII. század végére, 1782-re és 1786-ra tehető az első
törvényi szabályozása a temetők létrehozásának és a temetőben való ravatalozásnak. Ezt II. József, a kalapos királynak nevezett uralkodó tette meg. Ezért van, hogy az 1700-as évek második felének végén alapították azokat a temetőket, amiket mi ismertünk – emlékezett vissza az esperes, majd beszélt a Déli temető jócskán kilencvenedik életévét betöltött ravatalozójának az épületéről, amelyről a református gyülekezett azt a döntést hozta, hogyha lehetőség van rá, a századik születésnapját már ne érje meg, hanem addigra új álljon.

- Kedves barátaimnak, felelős kormányzati vezetőknek és a magyar kormánynak, valamint a gyülekezeti adományozóknak köszönhetően végül bruttó 317 millió 754 ezer forintos összeggel, 2021 novemberétől megkezdődhetett a ravatalozó tervezése és előkészítési munkálatai. A ravatalozó épületnek a teljes nettó területe 265,7 négyzetméter. Két egyforma ravatalozó szoba van, ez 52,2 négyzetmétert jelent szo-bánként. Van egy 85 négyzetméternyi zárt búcsúztató tér, hogy eső és hó esetén legyen hova bevonulni a búcsúzóknak. Ezen kívül van még az épületben egy hűtőhelyiség, öltöző, takarító-szertár és WC. A ravatalozó épülete körül 400 négyzetméter térkővel ellátott nyitott tér található, illetve két urnafal, 192 urna lehetőséggel - sorolta az esperes, majd köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak ennek az épületnek a létrejöttéhez, valamint azt is elmondta, hogy a további ter-
veik közt szerepel, hogy a régi ravatalozót lebontsák és helyére egy, a mozgáskorlátozottak számára fenntartott parkolóhelyet alakítsanak ki.

A továbbiakban F. Kovács Sándor, a város és a térség országgyűlési képviselője szólt a megjelentekhez:
- Nekünk embereknek megvannak a magunk jogaik. Ám időközönként megfeledkezünk arról, hogy egy embernek és egy közösségnek kötelességei is vannak. A kötelességek között a gyermekek, az idősek és az elesettek segítése az első helyen szerepel. Kötelezettség az is, hogy méltó módon vegyünk búcsút azoktól, akik örökre itt hagytak bennünket. Úgy érzem, ennek a ravatalozónak az átadásával sikerült egy mindenki számára megérdemelt helyet biztosítani a búcsúhoz - mondta el a politikus, aki megköszönte Varga Mihály pénzügyminiszter segítségét, valamint a Magyarországi Református Egyház közre-működését az épület létrehozásában.

Szepesi Tibor polgármester fontosnak tartja, hogy a végső búcsú helyszíne méltó legyen.

- Többen vagyunk a jelenlévők közül abban a helyzetben, hogy nap mint nap akár többször is elhaladunk e temető mellett. Erre pillantunk, még ha futólag is, és lehet, hogy csak egy pillanatra, de valami furcsa, megmagyarázhatatlan érzés lesz úrrá rajtunk. Egy érzés, mert itt nyugszanak a szüleink, a nagyszüleink, a dédszüleink, a közeli és a távoli rokonaink, az egykori szomszédaink, a barátaink, a tanítványaink, az ismerőseink. Egy szinte felfoghatatlan pillanat, amely azonban gyorsan elszáll. És mi megyünk, rohanunk tovább. S van olyan nap, amikor nem elhaladunk, hanem ide igyekszünk. A rohanás lelassul, az élet megtorpan egy kicsit, s amikor belépünk a temető kapuján, felerősödnek ezek az érzések, amelyekről az előbb is szóltam. Nemcsak felvillannak érzések, hanem képekké, hangokká, illatokká változnak az emlékek. Mi csendben búcsúzunk, s lelki szemeink előtt megjelennek az örökre szépek, ahogyan a költő is írja;
„Ott van a múltunk egy távoli tájon.
Az elveszett éveket el lehet érni.
Nem süllyed el semmi, ha nem felejtjük el,
hogy élnek az emlékek még valahol,
hol az elégett mécsesek újra kigyúlnak és megállnak végre az évek.”

Amikor családtagjaink, barátaink, ismerőseink közül elveszítünk valakit, a fájdalmon túl mindig arra törekszünk, hogy méltó búcsút vehessünk tőle. Soha ne feledjük, hogy az élet része a halál. Ahogyan a Prédikátorok könyvében is írva van;

„Mindennek rendelt ideje van, ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak.” Ezért bármilyen életkorban is van az ember, tudnia kell, hogy méltóságba született, és ebben a méltóságban kell tőle búcsút is venni. A búcsúvételhez, az elköszönéshez az utolsó hely, ahol erre módunk és lehetőségünk nyílik, a ravatalozó épülete - mutatott rá a városvezető, majd a továbbiakban a település egyéb, a már lezárult és a még folyamatban levő beruházásairól és fejlesztéseiről szólt, illetve a Karcag Városi Önkormányzat és a lakosság nevében megköszönte a végső búcsú alkalmára létrehozott helyet.

- Kívánom, hogy az átadásra kerülő ravatalozó szolgálja a város lakosságát. Teremtsen olyan helyet, ahol méltón vehetünk végső bú-csút szeretteinktől, ahol a fájdalmas elköszönés, az emlékezés meghitt pillanatai nyugalomban élhetők át. Mert ahogy az előbb megkezdett idézet is folytatódik;
„Valahol, a fényeken túl, ami szép volt, s elmúlt, újra vár.
Valahol, az árnyakon túl, újra befogad egy távoli táj, ahol ő, aki elment már, kézen fog majd újra.” - zárta gondolatait a polgármester.

Az átadó ünnepség végén Nt. Koncz Tibor esperes megáldotta az új ravatalozó épületét, Ft. Veress Zoltán plébános, címzetes esperes pedig felszentelte azt, majd a jelenlevők megtekinthették az épületegység részeit.