A születésnapi koncertre visszatértek az iskola korábbi növendékei, hogy őszinte örömzenéléssel szórakoztassák egymást, a közönséget, illetve köszöntsék hajdani iskolájukat.

Egy éven át ünnepelte fennállása hetvenötödik évfordulóját a Karcagi Erkel Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola. Méghozzá küldetésének megfelelően hangverseny- sorozattal. Tartottak zenei világnapi hangversenyt, Erkel- évfordulós hangversenyt, karácsonyi-, növendék- és tanári hangversenyt. A sorozat zárásaként pedig az iskola korábbi növendékei zenéltek a Déryné Kulturális Központban.

PLÓSZ CSILLA MARGIT, igazgató:

"Az iskoláztatás, a zenei nevelés, a művészetoktatás a történelem viharaiban csiszolódott, formálódott, a társadalmi- politikai változások hatására újabb és újabb elvárásoknak kellett megfelelnie. Más- más nehézségekkel kellett szembenéznie. A ma iskolái is óriási változásokat élnek meg. Ami viszont soha nem változik: a két állandó főszereplő, a pedagógus és a növendék. És nem változik a cél sem. Hogy a társadalom számára hasznos, pozitív gondolkodással bíró, lelkileg kiegyensúlyozott, intelligenciájában kulturált
embereket neveljünk a zenei- művészeti nevelés által is, akik a tanulmányaik befejezése után képesek lesznek önállóan eligazodni a társadalom állandó változásaiban és megtalálják maguk számára azt a
helyet, azt a hivatást, amiben kiteljesedhetnek és megtalálhatják a mindennapi boldogságot és boldogulást."

A jubileumi ünnepségsorozat záró hangversenyén a klasszikus zeneirodalom ismert és népszerű alkotásai szólaltak meg. Összeállt egy alkalmi vonós- zenekar a korábbi növendékekből, de rézfúvós- együttes is köszöntötte a hetvenöt éves iskolát. Mészáros Ferenc karnagy emlékére pedig egy hangverseny erejéig újra fellépett a korábbi városi vegyeskar.

PLÓSZ CSILLA MARGIT így folytatta:

"Miért olyan fontos számunkra ez az iskola? Miért emlékezünk meg az évfordulónkról? Miért jönnek vissza oly lelkesen a már szülőkori diákok, hogy találkozzanak egykori tanáraikkal? Valószínűleg azért, mert ebben az iskolában jól érezték magukat. és azokra az évekre szívesen emlékeznek. A művészeti iskolai lét egy más minőségű közösségi lét. A növendékek, akik éppen felfedezték választott hangszerüket, akik próbálták elhelyezni magukat a világban, ahol jól
érzik magukat, megtapasztalták, hogy csak azonos lelkületű érzelmi társakkal körülvéve lehet boldog és kiegyensúlyozott életet élni. Mindennapjaikhoz útitársakat, vágyaikhoz támogatókat, a bonyolultan szép világba utat mutató felnőttet, jóban- rosszban barátokat is találtak."