Ez történik amikor a pénz egyre csak veszít értékéből, ezért a legtöbben igyekeznek megszabadulni tőle, ami tovább löki a mélybe az árfolyamot.

Törökország tartja a gazdasági és jogi reformok végrehajtására tett ígéreteit – biztosította Lutfi Elvan új török pénzügyminiszter e héten kedden a külföldi befektetőket. A piacgazdasággal összhangban, átlátható, racionális és kiszámítható módon fogják megoldani az ország problémáit – ígérte, olvashatjuk az ÁrfolyamTudós.hu török lírával foglalkozó cikkében.

Tovább gyengült a líra

Az utóbbi időben újra gyengülni kezdett a török deviza, így ráfér az erősítgetés. Kedden az euróval szemben 9,4955 volt, ami azt jelenti, hogy több mint a felét elveszítette a líra annak, amit a novemberi nagy bejelentések után megnyert. Ha ránézünk a török líra hosszú távú grafikonjára, furcsa dolgokat látunk. Egyrészt euróban vagy dollárban kifejezve hosszú távon határozottan gyengül, és ez a folyamat ráadásul gyorsulni látszik, a görbe egyre meredekebbé válik. Másrészt a török pénz néha mint az őrült, mely letépte láncát, vágtázni kezd, úgy zuhan a török pénz értéke. Ez történt 2015 augusztusában, 2016 végén, 2018 nyarán és az idén ősszel is. Majd egy ponton rendszerint megáll az árrobbanás, és konszolidáció következik be.

Gazdaságélénkítés láthatatlan adóval

A megnyugvás rendszerint egy-egy nagy kamatemeléshez kötődik, esetleg más kormányzati intézkedéshez, ami stabilizálja a vészesen lefelé tartó árfolyamot. Ez történt 2018-ban és most két hete is. A törökök sok éve “húzd meg-ereszd meg”-et játszanak. Igyekeznek a lehető legtovább elhúzni a kamatemelést, ami a deviza gyengülését meg tudná állítani. Az alacsony kamatot ugyanis a gazdaságélénkítés fontos eszközének tartják. A kormányzati politika lehet a líragyengülés legfontosabb oka. A gyenge líra segíti az exportot, a vállalatok nagy részét. A magas infláció pedig, ami szintén végigkíséri az ország történetét, a lakosságra kivetett láthatatlan adóként funkcionál, alapvetően jó a költségvetésnek, de ezt persze sohasem vallják be. (Novemberben 14 százalék volt a török pénzromlás éves szinten.) Így nem csoda, hogy az idén a fontosabb devizák közül a líra volt az egyik leggyengébb, csak az argentin peso múlta alul. Az euró/líra árfolyam 42 százalékkal ment fel eddig.

Valódi fordulat, vagy csak időnyerés?

Több mint két év háborúzás után Recep Tayyip Erdogan török elnök kitűzte a fehér zászlót – írta november közepén a Bloomberg. Az elemzők U-alakban végrehajtott kanyarról, “ortodoxabb fordulatról” is beszéltek. A lírát ugyanis, miután november elején történelmi mélységeket ért el 10,20-on az euróval és 8,59-en a dollárral szemben, csak teljes gazdaságpolitikai fordulat ígéretével lehetett stabilizálni. A jegybankelnököt is leváltották, a pénzügyminiszter (Erdogan rokona) meg lemondott. Mintegy két héttel később drasztikus kamatemelést határoztak el. A török líra mindezek hatására először napok alatt több mint tíz százalékkal erősödött, nem sokkal később azonban vissza is adta ennek a felét.

Meddig tart az unortodoxia feladása?

A nagy fordulat ellenére kétségek merültek fel, hogy Erdogan pálfordulása, gondolkodásmódjának látszólagos változása mennyire lesz tartós. “Mennyi időbe telik, mire választási prioritásai újabb gazdaságpolitikai fordulatot okoznak?” – tette fel a kérdést a Bloomberg a korábbi tapasztalatok alapján. A Reuters pedig arra emlékeztetett, hogy Erdogan 17 éves kormányzása az erős gazdasági fellendülésen és az ennek érdekében adott alacsony kamatú hiteleken alapult. Erdogan elnöknek egyébként köztudottan furcsa, igencsak unortodox gazdasági nézetei vannak. A világ közgazdászainak többségével ellentétben úgy véli, hogy a magas kamat magas inflációt szül. Tehát az infláció leküzdéséhez a kamatot alacsonyan kell tartani. Ezt az elmúlt évtizedben meg is próbálta megvalósítani, de az infláció csak nem csökkent, a líra meg már többször is valósággal összeomlott.

Nehéz kilépni az ördögi körből

A devizagyengülés hatásai közé tartozik az infláció emelkedése (az importált áruk és szolgáltatások árán keresztül). De az is, hogy a hazai lakosság deviza- és nemesfém-felvásárlásba kezd, hogy a megtakarításai értékét valahogy meg tudja védeni. (Főleg, ha alacsony, infláció alatti a kamat, azaz negatív a várható reálkamat is.) A menekülés a hazai devizából azután tovább rontja az árfolyamot, és minden kezdődik elölről. Ördögi kör alakul ki. Kérdés, ki tud-e Törökország ebből lépni.

Magyarországon pedig jó lenne a hasonló ördögi kört elkerülni. A magyar forint gyengeségét is részben az alacsony (intézményi) kamatszint indokolja. Reméljük, a rossz példára a magyar monetáris politika irányítói is figyelnek, és nem hagyják addig fajulni a deviza leértékelődését, az inflációt, mint a törökök.