Ismét vendégül látta a Rádió Orient stúdiója a Szegedi Tudományegyetem stílusszakértőjét. A férfiöltözködés,- divat és stílus problémái sok hallgatói kérdést vetettek fel, Brainel Mehandi pedig részletes útmutatót adott a megfelelő öltöny kiválasztásával, a zakó gombolásával, a zokni színével és hosszával kapcsolatban - de a stílus definíciójáról és tanulhatatlanságáról is kifejtette gondolatait.

A stílusszakértő többek között a „Gentleman” magazin rovatvezetőjeként dolgozik - s szerinte már a stílus fogalma is életfelfogást határoz meg: attitűdöt fejez ki, karakterjegyei nem kötődnek ranghoz, vagyonhoz, vagy származáshoz. Nem egy-egy nemzet által kisajátítható eszmét jelent, hanem formai és viselkedésbeli tartalmakat, olyan jegyeket, amik elsőre talán nem tűnnek fontosnak, de a civilizációnk és civilizáltságunk szempontjából lényegesek.

A stílus a klasszikus értékeket teszi saját értékké, és azonosul vele, elutasítja a közönségességet és az emberi lét elértéktelenedését- fejtegette Mehandi. Az öltözködésben megjelennek az esztétikai normák is, ami azonban nem öncélú: a jólöltözöttség nem csak esztétikai kategória, hanem a felelősség kifejezése is egyben, a klasszikus értékek melletti elköteleződés nyilvános felvállalása.

A stílust magát sem tanulni, sem tanítani nem lehet, csak a stílusról való kommunikációt, kifejezésmódját, eszközrendszerét, magyarázza a szakértő, aki a Szegedi tudományegyetemen oktat stíluskommunikációt. Sokan fordulnak hozzá privát tanácsadóként is: ilyenkor sem tud stílust mutatni, csak az utat, amin keresztül mindenki eljuthat addig, hogy a professzionális, egyéni normák szerint, átgondoltan és következetesen alakítsa saját külsejét a szakmai hierarchiában betöltött pozíciójának vagy az éppen aktuális rendezvényen betöltött szerepének figyelembevételével. Ebbe beletartozik egy jól szerkesztett, kényelmes ruhatár összeválogatása, amit mindenkinek magának kell elvégeznie: az egyéni stílus azt feltételezi, hogy az illető több, stílustanilag megfelelő választás közül a saját ízlésének megfelelő mellett dönt, magyarázta a szakértő. Ez az egyéniség megnyilvánulása, ami folyamatosan változik, finomodik, alakul.

A nem megfelelő öltözködés inkompetenciát sugall, minden munkakörben: nem csak a munkavállalóval, de az őt alkalmazókkal szemben is könnyen kialakulhatnak előítéletek. Ezért érdemes figyelembe venni a hivatali öltözködés szabályait.
Az alapdarab, az öltöny esetében a jól-szabottság talán még az anyag minőségénél is fontosabb, magyarázta Brainel Mehandi. A magyar férfiak előszeretettel vásárolnak túlságosan bő öltönyt, pedig így a ruhadarab optikailag keretező funkciója nem érvényesül. Nem kényelmesen bőnek, hanem kényelmesen szűknek kell lennie a zakónak, a klasszikus vonalvezetésű darabok évtizedekig nem mennek ki a divatból. A szürke és a kék árnyalataiból érdemes választani hétköznapra, hiszen a fekete a gyászszertartások vagy formális rendezvények megengedett színe. Az egysoros öltönyök, három, - vagy kétgombos zakók számítanak megszokottnak, a kétsoros vagy négy-ötgombos zakók már kívül esnek a klasszikus stílustendenciákon. Az alsó gombot sosem szabad begombolni egy zakón, a legfölsőt, csak néha, a középsőt pedig mindig.

A hivatali öltözködésbe beletartozhat a kétsoros öltöny is, ennek megítélése azonban változó, az európai kultúra túlságosan kötöttnek, míg például a japán üzleti körök komolytalannak minősítik. Egyéni döntés lehet a zokni színének megválasztása is: a stílustani szabályok csak a megfelelő hosszúságot kötik ki (a láb semmi esetben sem látszhat ki a nadrágszár alól). A jó ízlés egyik szimbóluma, hogy ízlésesen megválasztott színeket viseljünk, de az adott környezettől függ, hogy milyen színkombinációk számítanak elfogadottnak, és így milyen üzenetet közvetítenek. Bár az öltözködés illemtana sokat lazult az elmúlt évtizedekben, a nyakkendőről viszonylagos kényelmetlensége ellenére sem érdemes lemondani, véli a stílustanácsadó: egy férfinak kevés lehetősége van, hogy egyéni ízlését demonstrálja, a nyakkendő egy szép példája lehet a stílus kifejezésének.