Az Országgyűlés 2014-ben május 6-át Jászkun Emléknappá nyilvánította. A karcagi Millenniumi Emlékparkban május 6-án avatták fel a Jászkun Redemptio Emlékharangját, Györfi Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész, érdemes művész alkotását.

A Kováts Mihály Huszárbandérium tagjainak és a Kötöny Népe Karcagi Íjászkör Egyesület íjászainak bevonulása után a redemptio történetét dr. Nagy Molnár Miklós, a Györffy István Nagykun Múzeum igazgatója idézte fel. Mint elhangzott, a szatmári béke után sokára köszöntött be az igazi béke szelleme, pedig erre ekkor minden igaz hazafi vágyakozott. Az országgyűlés (1712-15), követekül Heves-Külső-Szolnok vármegye Orczy István alispánt és Almásy Mihályt küldötte ki azzal az utasítással, hogy az elfoglalt birtokok visszaadásáért, Szolnok, Abony, Tószeg és a Jászkunkerület Heves-Külső-Szolnok megyéhez való kapcsolásáért küzdjenek.

Az országgyűlés igen fontos határozatot hozott a Jászkun-kerület ügyében is; sok tekintetben megszüntette a jászkunok lealacsonyított helyzetét s elismerte sajátos közjogi állásukat. Az 1715 : XXXIV. t.-c: kimondja, hogy mivel a lovagrend lemondott örökvételi jogáról: a kunok birtokait és jövedelmeit már csak zálog címén birtokolja a vételár visszafizetéséig. A visszafizetés felerészben a kincstári kamarát, felerészben pedig a rendet illeti. A zálogjog megszűnte után e törvény erejénél fogva a jászkunok kiváltságos helyzetükbe a nádor fönhatósága és bíráskodása alá azonnal visszahelyeztetnek. Az 1715. júniusában szentesített törvény nagy megnyugvást keltett. Bár a jászkunok helyzete lényegében mit sem változott, legalább tisztázódott jogi helyzetük s így remélték, hogy szabadulásuk napja rövidesen elérkezik. Látták azokat a tornyosuló pénzügyi nehézségeket is, melyek területük tényleges kiváltását késleltetik, ezért már ekkor felvetették az önmegváltás eszméjét.

1744-ben jelentést terjesztettek Mária Terézia elé s abban az uralkodó beleegyezését kérték ahhoz, hogy a jászkunok a zálogösszeget visszafizethessék s így a Jászkunság földjét visszaválthassák. Még ez évben felterjesztéssel fordultak a jászkunok a helytartótanácshoz: késznek nyilatkoztak a teljes zálogösszeg lefizetésére és a fegyveres felkelés tartamára 1000 lovas katonát ajánlottak fel. Miután ajánlatukat ekkor nem fogadták el, az ügy végleges elintézése érdekében Varró Istvánt, Horváth Andrást és Németh Jánost Bécsbe küldték. A megbízottak tevékenységét nemsokára siker koronázta. A kerület kiküldöttei által kiállított capitulatio után, - mely szerint a zálogösszeg első részletét, 100.000 forintot, 1745 április hó 24-én, a hátralévő összeget pedig június hó 24-n lefizetik, - 1745 május 6-án kelt diplomájában Mária Terézia megengedte a jászkunok megváltását s visszahelyezte őket ősi kiváltságaikba.

Ez a nagyjelentőségű diploma kimondja, hogy mivel a jászkunok ezer lovast fegyvereznek fel és megváltják magukat az Invalidus-ház zálogjoga alól, kiváltságaik megerősíttetnek és az, pallosjog adományozásával egészíttetik ki. A diploma a kiváltságokat a következőkben részletezi:

1. A jászkunok felett egyedül csak főbírájuk és főkapitányuk, a nádor és saját bíráik törvénykezhetnek, kivéve az egyházi-bíróság elé tartozó ügyeket és a határpereket.

2. A kerület lakói és árui a királyi harmincadok kivételével minden vám- és révfizetés alól mentesek.

3. Csak saját kapitányaik előtt kötelezhetők megjelenésre.

4. A nádor által kinevezett főkapitány elnöklete alatt szabadon választhatják kapitányaikat, assessoraikat és egyéb tisztjeiket.

5. Megengedtetik a Jászkun-kerület megváltása. A kincstár részére a jövőben közadót, a nádor részére pedig továbbra is évi 3000 arany tiszteletdíjat tartoznak fizetni. A hármaskerülethez tartozó földeket, helységeket, szállásokat és pusztákat a jászkunok birtokukba vehetik, de nem idegeníthetik el.

6. Megengedi a szabadon költözhető és szabadállapotú jövevényeknek a jászkunok földjén való letelepedést és előírja közteherviselésüket.

7. A Jászkun-kerületek összes lakósai egyenlő kiváltságokat élveznek.

8. A kerület római katholikus egyházközségeit kegyúri jog illeti meg.

9. A megyei törvényszékek módjára a kerületek pallosjoggal rendelkeznek.

Végül a záradék leszögezi, hogy országos ügyekben a Jászkunság területe és népe a királyi helytartótanácstól függ.

E kiváltságlevél alapján a Jászkunkerület földje és népe szabad lett. A nádor joghatósága alá visszakerült Jászkunság autonómiáját, közigazgatási, törvénykezési és adózási ügyét az 1745. november 22.-i királyi leirat szabályozta s egyben megszüntette a kerület közjogi kapcsolatát Heves-Külső-Szolnok vármegyével - hangzott el.

Kovács Sándor, a megyei közgyűlés és a Kunszövetség elnöke avatóbeszédében azokra az őseinkre emlékezett, akik példát tudtak nekünk mutatni a Kárpát-medencei haza elfoglalásával, megtartásával, a föld megművelésével, megvédésével.

- Mi különösen büszkék lehetünk felmenőinkre, hiszen a megváltás különleges történet, ha belegondolunk abba a példamutatásba, amivel őseink rendelkeztek, nem ökröt, marhát, paripát, házat vettek, hanem egy megfoghatatlan, de annál értékesebb dolgot, a szabadságot vették meg. Őseink értékelték azt, hogy az embernek lehet vagyona, marhája, de senki és semmi szabadság nélkül. Ez példamutató a számunkra is. Őseinktől kapott értékeink ma is fontosak számunkra, üzenetet hordoz gyermekeink, unokáink számára is. Kívánom, legyünk méltók ehhez a szabadsághoz, viseljük méltón, szeretettel, mert nem akármit örököltünk, nem akármilyen őseinktől. Legyünk erre büszkék és adjon erőt mindannyiunknak, a harang hangja pedig szóljon messzire- mondta az elnök, majd megkondította a harangot, s azt kívánta messze szálljon el a hangja.