Szilágyi Elek erdőmérnöknek (1913-1992), az első magyar gulág-rabnak,a Karcagi Nagykun Református Gimnázium egykori diákjának állítottak emléktáblát az iskolában. Az emléktábla előtt május 9-én dr. Fehér Sándor, a Nyugat-magyarországi Egyetem docense emlékezett meg Szilágyi Elekről, aki 1913-ban Aranyomeggyesen született és 1925-ben települt át szüleivel Karcagra. A gimnáziumban érettségizett, majd Sopronban erdőmérnöknek tanult. 1939-ben, a Magyar Királyi hadsereg tartalékos zászlósaként erdőmérnöki munkát végzett a határ menti erdőkben.

A szovjet határőrök innen vitték el, majd kémkedéssel megvádolták és fogdába zárták. Apja megpróbálta kiváltani, de nem járt sikerrel. Először Kijevbe, majd Ljubljankába szállították, onnan a legszigorúbb börtönbe, a Suhanovkába. Amikor a németek 1941-ben bombázni kezdték Moszkvát, átvitték Szaratovba, ahol nyolc évnyi lágermunkára ítélték. Hosszú utazás után Korekában tették ki, ahol erdőírtáson dolgoztatták. Először 1947-ben tudott hazaüzenni egyik rabtársával Karcagra, hogy él. Ekkor már fogoly-mérnökként vasúti pályaméréseket végzett, amikor egy robbantásban megsebesült. A Szovjetúniót nem tudta hagyhatta el, 1950-ban Jenyiszejszkbe költözött, és a fűrészüzemben kezdett dolgozni.

Ott ismerkedett meg feleségével, a német származású Frida Viegellel, akit családjával Sztálin deportáltatott Szibériába. A hosszú szibériai rabság után 1955-ben tudott hazautazni Karcagra, egy évvel később már felesége is követte, és Budapesten telepedtek le. Történelmi elégtételként még megélhette a szovjetek kivonulását Magyarországról, 1992-ben halt meg.
Szilágyi Eleknek megadatott, hogy a gulágról hazatérjen, mostantól emléktábla őrzi emléket az egykori alma materben, melyet lánya, Éva leplezett le.