Kovács Pálné Tóth Erzsébet 1931. február 24-én született Gádoroson. 90. születésnapján lánya, Éva és férje Kálmán, fia Pál és menye, Krisztina mellett Szepesi Tibor polgármester, dr. Pintér Zoltán Árpád, a körzet képviselője és dr. Zsembeliné Kovács Mária, a polgármesteri hivatal munkatársa köszöntötte.
Kovács Pálné Erzsike néni elemi iskolába Gádoroson, polgáriba Szentesen járt. Csodálatos énekhangja van még ma is, köszöntőit vidám nótázással fogadta.
Míg fél évszázaddal ezelőtt Karcagra érkezett, addig férje több malomban dolgozott Tatától Vértesszőlősön át Pécsig. Pali bácsit 1956 után helyezték Karcagra, az őrlőmalomban lett igazgató. A hántoló malomban kaptak szolgálati lakást, Erzsike néni a Május 1. Tsz-ben lett könyvelő. Mindig is közösségi ember volt, így nem csoda, hogy 19 évig folyamatosan tagja, később vezetője lett az iskolai szülői munkaközösségnek, de munkahelyén is rengeteg társadalmi munkát végzett. Abban az időben még voltak bankettek, társadalmi megmozdulások, ahol ő volt a „hangulatfelelős”. Énekével, jó kedvével, munkabírásával mindig elől járt. Munkatársaival figyelmes, az emberek gondjaira érzékenyen reagáló ember volt, ma is az.
1973-ben épült meg a Petőfi utcai házuk, ahol jelenleg is él. Lánya, Éva pedagógusként végzett, fia, Pál Moszkvába került a gimnázium után. Nagyon nehéz volt neki az a hat év, mert akkor még csak levelezni lehetett, nem tudtak találkozni. .
Erzsike néni nagyon büszke gyermekeire, akik szép karriert futottak be a maguk szakterületén. Nyugdíjba vonulása után sem maradt otthon, férjével elvégezték a tanfolyamot és idegenvezetőként kísértek csoportokat az ország különböző vidékeire. Éveken át volt a karcagi ÁFÉSZ nőbizottságának vezetője, ahol számtalan programot szervezett. Férje halála után az Idősek napközi otthonában talált társaságot magának. Itt is minden programban aktívan részt vesz, műsorokban, jelmezbálokon, vetélkedőkön kamatoztatja képességeit. Nagyon várja már, hogy egy év után újra mehessen szépkorú társaihoz a klubba, hiszen a járványhelyzet óta itthon van, az ebédet pedig házhoz hozzák neki. Lányáék egy utcával laknak arrébb, így velük naponta találkozik, fiával kevesebbet, de az akkor mindig nagyon intenzív együttlét.

Nagyon büszke három unokájára - Éva, Krisztina, Kata. Ha kellett, mindig ugrottak férjével, ha valamelyikre vigyázni kellett akár Pakson, akár Karcagon. Mindig örül, ha meglátogatja Dénes, a kétéves dédunokája is, a fényképekből albumot vezet.
S mi a hosszú élet titka?

Erzsike néni szerint egyszerű a recept, a szeretet, a tisztesség, a másokkal - legyen az a család, a szomszéd, vagy egy jóismerős - való törődés, odafigyelés. Az olvasás és a kertészkedés ma is kikapcsolja. Vallja, nem szabad leállni, mindig kell valamit csinálni. Bár mint mondta, neki is van oka sírásra, de viccelődésre, nótázásra, nevetésre is kell időt szakítani, mert az tartja fiatalon az embert.