Igen, igen tudom. Régen jelentkeztem, de eléggé el voltam havazva mostanában, pedig még a tél most kezdődik igazán :). Kárpótlásként, most egy kicsit nagyobb lélegzetű posttal készültem. Jó szórakozást! :)

Ahogy azt az előzőekben ígértem folytatom az Év Háza 2012 pályázat további helyezetteinek bemutatását. Pontosabban fogalmazva azt, amelyik nekem a legjobban tetszett :). A pályázattal kapcsolatban, azt mindenképpen hozzátenném, hogy a második, harmadik helyezett vagy a különdíjas épület nem a futottak még kategóriát képviselik. Sőt! Mint ahogy azt tudjuk az építészet egy nagyon szubjektív műfaj, a zsűrinek mindig nehéz dolga van. Rengeteg dolgot kell figyelembe venniük. Nem lehet igazán megmagyarázni, hogy miért pont az a mecseki vendégház győzött és miért nem az amelyiket most fogok bemutatni. Gyakorlatilag a négy helyezet közöl, bármelyik lehetett volna a favorit. Talán csak azon múlott, hogy a döntnökök bal vagy jobb lábbal keltek. Egyáltalán nem vitatom a döntésüket. De mivel nem ők írják ezt a blogot, így valószínűleg nem fognak megharagudni, hogy az én szubjektivitásom vagy úgyis mondhatjuk tetszési indexem nem az ő szájuk ízük szerint működik. Na ezt elég jó humánusan sikerült megfogalmazni :).

Na akkor csapjuk is a lovak közé, haladjunk a jól megszokott ütemben.

Az Év Háza 2012 pályázat épületeivel azt a lyukat is igyekszem betömködni, ami az eddigi postokban a magyar építészek vagy építészet töltött be. Mert azt kell mondanom, hogy tényleg jó a magyar építész társadalom, komoly munkák, elképzelések látnak napvilágot. De sajnos pont azok nem látják, akiknek készülnek ezek az alkotások. Nem kell megállni a legelső építésznél. Keresni kell a közös hangot, ami szerintem a legfontosabb egy ház tervezése során. Mire gondolok. Természetesen a kockaházas sztereotípiára. Ha egy család "kockaházat" akar sátortetővel és foggal körömmel ragaszkodik hozzá, mert mondjuk éppen feléjük az a sikk, akkor egy a modern és innovatív elképzelésivel megáldott építész hiába akarja rájuk erőltetni az ötletit. Úgy sem fog menni. Végül aztán amikor megegyeznek, mert hát neki is élni kell valamiből. Aztán az következik, hogy szerencsétlen építész csak szenved a "kockaházzal", mert elmarad a kreativitás, valami új és egyedi keresése, a közös katarzis amiben kiteljesülhet egy élet munkája. Aztán ha 5 év múlva már megunták és nem tetszik, akkor persze már a tervezőt szidják nem saját maguk barmolását. Ezt azért írom mert nagyjából tényleg ilyenek vagyunk. De szerencsére vannak a "tisztelet a kivételnek" típusú emberek. Remélhetőleg a bemutatásra kerülő családi ház, annak lakói és persze tervezői igazolnak majd engem.

A Balaton déli partján járunk. Gyakorlatilag Siófok udvarlábasánál, Balatonszéplakon. Ha a déli parton araszolunk a régi 7-es úton,vagy esetleg valamilyen horror gondolattól vezérelve az isteni MÁV szolgáltatását választva zötyögünk a Balatonszéplak mellett, akkor part és az útvonalunk közötti területen kell keresni az épületet. Egy igazán magyar klasszikusnak számító utcában találjuk magunkat, ahol szabályos tégla lap alakú, sík felszínű telek fogad minket, rendesen körbeépülve ingatlanokkal, úgy ahogy ha kenézünk az ablakon mi is látjuk kedves szomszédinkat. Így végre megbizonyosodhatunk róla, hogy a magyar építésjogi szabályozás is lehetővé teszi a modern trendek és azok gondolatvilágba való beilleszkedést. Az előírások szerint itt is van 5 méter előkert 3-3 méter oldalkert, mint bárhol máshol, amit itt is ugyanúgy be kell tartani. Talán annyi előnye van a telepítésnek, hogy a szabadon álló beépítési mód is megengedett. De mikor ennyire körbe vagyunk építve szomszédokkal és kukkoló Magdi anyusokkal nem biztos, hogy előnnyé válik.

A ház elsőre az utcáról nézve, egy lebegő doboznak tűnik, de határozott vonalaival és tömegarányaival egyértelműsíti, hogy milyen stílusirányzatot képvisel. Egyből látható kiugró egyénisége és egyedisége. Az épület tömegképét tekintve, egy nagy U alakot formál, amely egy földszint +1 emeletes családi házat rejt. Pillérvázas szerkezeti rendszer és a földszint hatalmas üvegfelületei, tovább erősítik e lebegő tömeg érzetét. Érzéki csalódásunkat a határozott, de szépen megkomponált táblás faburkolat is erősíti. Kósza gondolatként egyből felsejlik bennünk egy tóparton álló cölöpház képek. Az U alak konkrét épülettömegként csak az emeleten jelentkezik, a földszinten csak a hosszanti szárát láthatjuk. Komoly kontrasztban állnak egymással, míg az emelet logikusan érhető tömegalakítású, addig a földszint visszafogottabb, sejtelmesebb. Az emeleti tömegrész legfontosabb eleme, gyakorlatilag az arculata, a karakteres loggia. Mind az utca mind az udvar felől, vezérelvként ül a homlokzaton. Az emeleti szintre hangsúlyozott U alakú tömeg, földszinthez viszonyított túlnyúlásai és különbségei, egyfajta nyitott-fedett tereket eredményez. A "cölöpök" keretet adnak a kialakuló térnek és akaratlanul is funkcióval látja el.

Ha az utcáról közelítve meg az épületünket egyből látjuk is ennek a szerkezeti térképzésnek a lényegét. Egy kényelmes fedett gépkocsi tárolót és a teljesen visszafogott bejáratot fogja össze, nyomatékosítva az egységes térburkolat képzéssel. Az előkert többi része, teljesen zöld felületként vesz részt az utcakép kialakításában.

Az U alak öblében kialakul egy nyitott fél-átrium, ahol a fedett gépkocsi-tároló vízszintes lamelláinak rejtekében, bújik meg a medence. Ami nagy valószínűséggel a család és a barátok központi helye, ha pihenésről esetleg bulizásról van szó. Az udvar felőli tiszta "cölöp-tér",a túlnyúlás igazi eredményeként, megjelenik ez a pompás terasz.

Még nagyobb szabadsági fokot, szervesebb kapcsolatot biztosít az udvarral. Mindenféle igényeket kielégít. A bel teret kihozza, a természetet beviszi. Ilyen egyszerűen.

Alapvetően azt gondolom tömegképzés arányai, mikéntjei, anyaghasználata, mind-mind kiforrott gondolatokat letisztult elképzeléseket takar. Ahol kell, ott oda vonzza a tekintetet.

Bárhonnan is nézzük mindig találunk egy-egy olyan momentumot, amely felkelti figyelmünket. Amikor pedig rejteni vagy sejtetni kell, akkor maximálisan eléri a kitűzött célt.

Az eddigi postokban nem igazán voltak alaprajzok. Általában technikai okok miatt, vagy nem tudtam beszerezni, vagy a kép minősége nem volt olyan hogy érdemes legyen közzé tenni. Másrészt ha volt is, akkor annyira egyértelmű volt az épület, hogy feleslegesnek éreztem kitenni, a részletekkel traktálni titeket. De most rendelkezésünkre áll mind két szint alaprajza. És hogy jó példaként szolgáljon, kicsit jobban kitérünk rá. Megnézzük mit is rejt az a fura lebegő "patkó".

Természetesen kezdjük a földszinttel. Ahogy már fentebb is említettem, az utca felől kialakult fedett-nyitott tér adja a gépkocsi tárolót és a bejáratot. A bejárat előszobába vezet, innen tárul föl a lakás. Az előszobából WC nyíli. Mellette egy igen hasznos helyiség kapott helyett: külső kerti szerszám- és biciklitároló. Igen, akármilyen hipi-szupi modern ház ebbe is kell ilyen. Amint látjátok van növény és fű rendesen, szóval ők sem ússzak meg a fűnyírást. :). Az előszobából jutunk a földszinti lakótérbe, ahol a konyha-étkező-nappali között nincs lehatárolás, egy térként van megkomponálva. Igen most le kellene írnom azt hülye mondatott, hogy: amerikai konyhás jellegű. Nem szeretem ezt a kifejezést, de annyira benne van a köznyelve, hogy sajnos az érthetőség miatt használnom kell. Szóval a nagy tér kialakítása mégis határozott, ezért könnyen meg tudjuk különböztetni a funkciókat. A konyha és az étkező a medencére néző, kétszintes belmagasságú részen helyezkednek el, míg a nappali a földszintnek a hátsó kert irányába eső, kisebb belmagasságú, intimebb területén található, hozzá nagy fedett-nyitott terasz kapcsolódik.

Egy kis trükkel a emeletre vezető lépcső alá került a család kamrája. Ha már említettük a kétszintes belmagasságú térrészt és a lépcsőt, akkor ugorjunk is az emeletre.

A földszintről a konyha bútor mögötti lépcsőn érkezünk a felső szintre, a kétszintes tér emeleti részére a közlekedő-galériára. Csodálatos a kilátás nyílik az udvarra és a fél Innen nyílik a két-két szoba, amelyekhez egy-egy fürdőszoba tartozik. A szobák a déli és az északi homlokzat tömegileg is hangsúlyos loggiáira néznek.

A belső kialakítását tekintve teljesen követi a külső karosszéria szellemiségét. Itt is megjelennek az erősebb kontrasztot sugalló dióbarna fafelületek, amelyet a nyers betonfelületek, és a világos padló és mennyezet kompenzál.

A határozott vonalú, erőteljes színvilágú bútorok, gyorsan megtörik és érdekesebbé teszik a majdnem unalmasba hajló belső felületképzést. Totális minimalista belső designt láthatunk, amely mégis családiasnak hat egy kicsit.

Nekem enyhén személytelennek és üresnek tűnik. Nem gondolnám, hogy ennyire ragaszkodni kellene a stílirányzat minden egyes pontjához. Tudom azt, hogy itt egy család lakik, de mégis valamiért azaz érzésem, hogy nem költöztek volna be. :) Vagy lehet hogy csak a fotózás kedvéért van ilyen hű de nagy rend?

Természetesen a mai modern házakhoz hozzátartozik az energiatudatosság is. Az emeleti galéria hosszanti szakaszán, a gardróbszekrények egyikében elhelyezett, magas energiahatékonyságú korszerű gázkazán és a tetőn elhelyezett napkollektorok biztosítják az ház energiaellátását.

A rendszer képes a nyári időszakban a medence fűtését és a használati melegvíz-igény 100%-át biztosítani, míg a téli időszakban az épület fűtésének rásegítésével csökken jelentős mértékben a ház energiabeviteli igénye, ezáltal a károsanyag kibocsátása. Az épület körül keletkező fahulladék kandallóban való eltüzelésével további fűtési energia nyerhető a környezet terhelésének csökkentésével. Az épület körüli és a lapostetőn összegyűjtött esővizet tartályban tárolják, és a kerti öntözéshez, locsoláshoz használják, ezzel kímélve az vízhálózatot.

A történetéhez mindenképpen hozzá tartozik, hogy kik is alkották meg eme nagyszerű, mindenféle kliséktől, sallangoktól mentes házat. Basa Péterről és Reisz Ádámról építészekről van szó. A házat 2005-2006-ban tervezték. Kivitelezésre 2010-2011-ben került sor. Sajnos Basa Péter 2009-ben elhunyt és már nem élhette meg munkájuk gyümölcsét. Nyugodjon békében!

Végül zárásként szeretném idézni Reisz Ádám, az építészfórumon is megjelent gondolatát:

Van, hogy elkapja a gépszíj az embert, és van, hogy nem tud már kiszállni…. Ez történt Péterrel és velem, mialatt ennek a háznak a terveit készítettük. Elkezdtük, csináltuk, és sose akart vége lenni, mert nem is akartuk igazán, hogy vége legyen. Az egyszerű és kicsi házzal keltünk és feküdtünk egy teljes fél éven át. Mást nem is csináltunk ezalatt, de ezt nagyon. Mások nevettek, mit tökölünk ennyit, de mi szerettük, mert szerettük azokat az embereket, akiknek készült, akik mindent ránk bíztak. Megtanultam: az egyszerűség rettentő bonyolult dolog.

Nagyon jó volt… Kár, hogy többet nem lehet ilyet Péterrel…

Reisz Ádám

by Joey Petrovszky